Pages

2009. nov. 5.

Verset olvasok...

Gyermekké tettél

Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc csikorgó télen át a kín.
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.

Számban tartalak, mint kutya a kölykét
s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.
Az éveket, mik sorsom összetörték,
reám zúdítja minden pillanat.

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
Mondd, - távozzon tőlem a félelem.

Reám néztél s én mindent felejtettem.
Meghallgattál és elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;
hogy tudjak élni, halni egymagam!

Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -
magamba bújtam volna, nem lehet -
alattam kő és üresség fölöttem.
Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.

Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.

József Attila, 1936. május

2009. okt. 26.

Régen jelentkeztem... egy kis szakma...

Mostanában sose volt időm arra, hogy életjelet adjak magamról, talán ez is elárulja, hogy zajlanak rendesen az események. Elindult a félév, sőt már éppen a közepén tartunk: pörgés van mindenütt, a tanítóképzőn is van egy rakat órám és az egyetemen beindult 3 gyermekvédelmis képzés + az egyéb óráim - csuda jó csoportjaim vannak ismételten, ennek én nagyon örülök :-). Ja és a rendőrtisztin is van egy szabadon választandó órám. Plusz mindenféle konferenciák, tanulmánykötet szerkesztés, folyóiratszerkesztés stb. De ezek a szokásosak, viszont van néhány újdonság...
Ma voltam Tökölön, a nevelőknek képzést tartottunk és hihetetlen élmény volt. Az egyik szemem sír, a másik nevet: nevet azért, mert amit eddigis tudtam, hogy fantasztikus emberek dolgoznak, megerősödött bennem - pont most mondtam Évinek, hogy eddigis szerettem őket, de ezután már csak jobban. Ugyanakkor sír is, mert azt látom, hogy mennyire nem kapnak elismerést, segítséget munkavégzésükhöz - a leterheltség, a személyes visszajelzések hiánya, a pénztelenség, a személyi és tárgyi feltételek nem megfelelő volta - ez ma nekem egyértelműen lejött. A mostanában vetített Kékfény sorozat kifejezetten felháborít: a szenzációhajhászás, a börtönökről vetített nagyon negatív kép szerintem hihetetlen károkat okoz - értem én, hogy ez kell a népnek, de nem csak erről szól a bv. , természetesen vannak problémák, nehézségek, de azért ne feledkezzünk el arról, hogy hihetetlen emberfeletti munkát végeznek itt a kollégák szörnyű körülmények között. Ha egy kicsit jobban megismerjük ezt a világot, akkor talán megérthető, hogy miért is égnek ki és fáradnak el a kollégák... és nem igazán kapnak segítséget mindehhez. Ha másért nem, de talán a mai nap azért is fontos volt számomra, hogy láthatták a kollégák, nemcsak intézménylátogatást kérünk tőlük, hanem próbálunk adni is... remélem lesz még folytatás. Eddig inkább a javítós világra összpontosítottam, de ma egyértelművé vált számomra, hogy ez egy még elhanyagoltabb, nehezebb terület - lehet, hogy ez lesz a jövőm? Nem tudom, de a mai nap most egy kicsit felkavart: emberileg és szakmailag egyaránt...

2009. szept. 12.

Első hét az iskolában...

jaj, hát eléggé gázos volt és akkor most finom voltam és udvarias. Szinte sikerült az összes tanteremért felelős emberrel összeugranom, valahogy elfelejtődött nekik, hogy van egy 80 fős csoportom, de terem az nincs. Szóval kb. ilyen volt a hét, meg küzdöttünk a tantárgyak meghirdetésével, remélem legközelebb már flottabbul fog menni, volt ezzel is egy rakat idegeskednivaló. De ezektől eltekintve nem volt rossz a hét, megismertem eléggé sok új csoportot, és az első benyomásom remek. Meg egyeztettem a BRFK Bűnmegelőzési szakembereivel, és ma voltam TA-s szupervízión, ja meg a héten szinte minden estére sikerült valami programot összehozni. Szóval mozgalmas egy hét volt, holnap pedig összevont születésnapos buli lesz itthon. :-)

2009. szept. 2.

sakkozás az órákkal

na ezt csinálom már kb. 5 napja és káromkodok mint a kocsis... káosz szokás szerint, de most aztán a javából, beindultak új képzések, aminek nagyon örülök, mert gyermekvédelmis csoportok szaporodnak: lesz a tanári MA-n kétféle rendszerben tanuló csoport, meg lesz a szakvizsgás csoport. És nekik kell összehangolni az órákat sok-sok amúgyis leterhelt kollégákkal. De tényleg nagy öröm ez, szerintem ennek lesz/van haszna. Ja meg vannak az amúgyis alapjáratban meglévő óráim, ami nem kevés :-). Persze a tófk-ot nem hagytam ott, pedig nagy volt az elszántság bennem az egy évvel ezelőtti nem éppen jó hangulatú félév miatt, de aztán mégiscsak ott ragadtam. Szóval hétfőnként ott leszek, a többi napon pedig ppk orrvérzésig és néha-néha Aszód, meg Tököl és ami közbejön.
A heti 2 értekezlet után gyorsan itthon is belevágtunk egy kis munkába - szobafestés - de én tényleg nem vagyok normális... itt volt az egész nyár és most jut eszembe ezzel foglalkozni... no comment.
Dórika is iskolás lett, meg Borika bölcsis, Dani nem túl lelkesen battyogott be a 4. osztályba, Zsófi és Szabi vidáman jár óvodába, Barnika pedig Apukáját gyűri, mert Nővérem visszament dolgozni, viszont András meg otthon lesz. Nagyjából ennyi történt a családban, akiknek mondtam, hogy most jól nézzenek meg, mert ritkán leszek itthon.
A nyár utolsó napjait azért még kiélveztem én is, hihetetlen társadalmi életet éltem, és végre-végre kiolvastam egy rakat Szabó Magdát, meg egy kis Joseph Hellert. Így hát újult erővel tekinthetünk a szeptemberre :-).

2009. aug. 27.

Csönded vagyok...

2009. aug. 24.

Javítós kötet

Végre, végre készen vagyok a szerkesztéssel, pénteken viszem a kiadóhoz a kötetet, utána max. még néhány simítás, de készen vagyunk :-)))) és itt a vége a szabadságnak is, ennek már kevésbé örülök, nem tudom, hogyan fog menni a hajnali kelés... például ma reggel. No megyek is, mert Dobbantózok 9-től.

2009. aug. 20.

Az első fotók - útban Róma felé

2009. aug. 10.

hírek...

Róma gyönyörű volt, majd írok róla, de néhány cikket, hírt a tököli látogatásról gyorsan leírok:

Kokó és Ági az RTL Klubon - a nagyon kedves börtönpszichológus én vagyok :-), bár nem az vagyok, de jólesett :-)

Vincze Ottó börtönbe vonul - a TV2-n

http://www.bvop.hu/?mid=2&cikkid=874

http://www.borsonline.hu/news.php?hid=22821

Szóval, ha bárkinek ötlete és kapcsolata van híres emberekkel, aki jönne Tökölre, Aszódra, csak szóljon nekem. Rómával pedig majd fogok jönni, részletes beszámolóval. De röviden csak annyit, hogy beleszerettem Olaszországba :-).

2009. aug. 3.

első híradás

http://www.bulvaros.hu/cikk/cru60o/

Élsportolók Tökölön :-)

Sikeres volt az első közös projekt Tökölön :-))))). Egyszer Bognár kollégának (aki a TF-en oktatási dékánhelyettes többek között) egy szombati fullasztó nap után volt egy felelőtlen ígérete, miszerint tud szólni élsportolóknak, hogy jöjjenek el egyszer Tökölre. És láss csodát, a múlt heti hihetetlen szervezőmunka eredményeként ma megtörtént a látogatás: Kovács Ágival, Kokóval és Vincze Ottóval. Meg persze velünk, a csatolt részekkel. Reggel a TF-en (Testnevelési Egyetem) találkoztunk és indultunk el Tökölre, egy kis késéssel, de annál nagyobb izgatottsággal :-) és jókedvvel. Tényleg csak dicshimnuszokban tudok beszélni mindannyiukról, kedvesek, természetesek és nyitottak voltak az úton is, meg a fiúkkal is. Útközben folyamatos telefonkapcsolat a bv-s kollégákkal, akik szerintem ugyanolyan izgatottak voltak mint mi :-). És 11.01-kor megérkeztünk, még Kokó is a motorjával utánunk :-). Egy kis várakozás, miközben rádöbbentünk Bognárral arra, hogy itt van az egész sajtó, Duna tévé, TV2, Story, Blikk meg még istentudja, hogy kicsodák - majd teszek fel fotókat is, hogyha megkapom azokat. Ettől kezdve mi a háttérből néztük, hogyan is beszélnek a sportolók, miket kérdeznek a fogvatartottak. Érzékenyek, okosak, kedvesek voltak - mondtak elgondolkodtatót, beszélt Kokó a saját gyermekkoráról, Ági arról, hogy mennyire nehéz a vereséget feldolgozni, míg Vincze Ottó a kisfiát emlegette. Ezek persze csak pillanatok, nem is lehet visszaadni ezt az egészet. A több mint egyórás beszélgetést követően tettünk egy sétát a bv-ben, beszélgettünk néhány fiatallal, Antiékkal, megcsodáltuk a szirmabesenyői kupákat, amiket a tököli focicsapat szerzett. Reméljük, hogy nem itt zárjuk a történetet, mert Kokó és Ottó is további együttműködést ajánlott. Érdekes volt a visszafelé út is, mindannyian élményekkel telve jöttünk el: nekem a legtöbb, amit a mai nap adott: megismerhettem olyan sportolókat, akik emberségükkel, elhivatottságukkal, nyitottságukkal, előítéletektől mentesen, kedvesen, segítőszándékkal bejöttek egy olyan zárt világba, ami nem a sikerről szól... Köszönöm Nektek ezt a mai napot! :-) és a fotókkal is jövök majd, ha nálam lesznek azok! Most pedig szerdától irány Róma :-)))).


2009. júl. 31.

újabb híradás

Eltűntem ismét egy kis időre, de most már azért volt pihenés, nyaralás is :-). Volt simontornyai 3 napos Dobbantós projekt, phúú, nagyon jó volt. Egy hegy tetején egy házban isteni ellátással, diópálinkával, házi borral, jó társaságban dolgoztunk a szeptembertől élesbe menő programon. Voltunk Hajdúszoboszlón - ez meg amolyan igazi tespedős, láblógatós, fürdőzős kiruccanás volt, ugyan csak 3 napra, de teljes feltöltődés :-), amit aztán gyorsan le is amortizáltam a váci vigalomban, ahol viszont az éjszakai életben mártóztam meg sokadmagammal. Kiscsillag zenekar, Republic, Csík zenekar, Edda - hát volt min vigadni, meg azért kultúrálódni is. Közben sokat nagynéniskedtem :-), meg becsapott hozzánk a villám. És ami még vár rám a nyárból: Róma egy kis tengerparttal fűszerezve és a nagy családi nyaralás Terényben. Meg a tervbe vett kaposvári látogatás és még ami közbejön. Hát úgy tűnik, hogy zajlik a nyár.
Néha azért olvasok is, próbálkoztam Coelho-val, de hát nagyon nem jött be nekem. Könnyed olvasmányként Fejős Éva - limonádé, max. strandon olvasható. Meg néhány történelmi regény: pl. Kísértetkatonák - ez már azért izgalmasabb, meg Morusról egy regényt. És itt van mellettem egy-két szépirodalom is: Hermann Hesse-t akarok még nyáron olvasni. Aztán, hogy mi lesz belőle, az már más kérdés. Ugyanis azért közben munkamániám is megvan, köszöni szépen egészen jól.
Haladtam egy csomó dologgal. Az, amire talán a legtöbb figyelmet szenteltem, és szerintem nem hiába a bvop-val való egyeztetés. Megalakítottunk egy szakmai műhelyet, aminek egyik célja, hogy egy kicsit határozottabb együttműködés legyen a büntetés-végrehajtás és közöttünk. Az első beszélgetést követően nagyon úgy tűnik, hogy gyümölcsöző lehet a munkakapcsolat. Már meg is tettük az első lépéseket, talán nem meglepő, hogy a tököliekkel kezdünk el együttdolgozni néhány projekten. De erről majd úgyis fogok írni, mert a "debütálásunk" hétfőn lesz az egyik programmal. Izgulok is :-)
Megszerkesztettem a Pedagógusképzés és az Együtt a gyermekvédelemben következő számát. Na jó majdnem. És az, amit még muszáj megcsinálnom most, a javítós kötett, meg néhány véleményezésre váró anyag van a gépemen. Aztán már máris vége a nyárnak :-(. Ja még egy jó hír, indul két gyermekvédelmis csoport is: család- és gyermekvédő tanári MA és a szakvizsgás csoporton belül is lesz egy gyermekvédelmis csoport. Azért ezeknek nagyon örülök. De most aug. 20-ig élvezem a nyarat. :-)







2009. júl. 5.

ez történt mostanában...

Túléltük a vizsgaidőszakot, baromi sok vizsgáztatással fűszerezve, a végén már nagyon kínlódtunk mindannyian: hallgatók és oktatók egyaránt. Most már csak a felvételik vannak hátra a jövő héten, meg július 14-én egy csoporttal megyek Szegedre a Csillagba - majd beszámolok arról, hogy mit tapasztaltunk. Kíváncsian várom.
Erről jut eszembe, sajnos nem nyertünk azon a pályázaton, amit áprilisban adtunk be, persze semmilyen értelmezhető visszajelzést nem kaptunk, hogy miért nem, mert szakmailag csak dicsérték. No mindegy, nem adjuk fel, keresgéljük a lehetőségeket, mert szerintem nem volt rossz, amit kitaláltunk. Azért be kell vallanom őszintén, nem bánom annyira, mert így legalább lesz egy kis nyári lazítás és nem feszít a pályázati határidő. A csoportokat elkezdjük majd Tökölön és Aszódon is, de csak szeptembertől. Ja, még egy dolog: megalakultunk mint Kriminálpedagógiai, -pszichológiai Szakmai Műhely - kutatások, pályázatok - valami ilyesmikben gondolkodunk, kiváló kollégákkal együttműködve. Azt hiszem, hogy más különösebb esemény nem történt szakmai téren. Jó lesz egy kicsit "letenni a lantot" és kikapcsolódni néhány hétre, július 20-tól én is lábamat fogom lóbálni, hiszen nyár van :-).

2009. jún. 22.

A gyermekvédelmis csoport :-)

2009. jún. 13.

Büszkeség…

Sok mindenkire lehetek büszke, legelőszöris Anyura, aki megkapta a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet :-). Azt hiszem, hogy ha pedagógusideálra kell gondolnom, akkor ő nekem mindig is az volt, gyerekkoromban rengeteget jártam vele a zenesuliba, ahol tanított és borzasztóan élveztem ahogy foglalkozik diákjaival, sose tudtam elképzelni más területet magamnak, mind a pedagóguspálya – hát ezt is tőle kaptam. Szerintem zseniális pedagógusként is :-).

És büszke vagyok a szakvizsgás gyermekvédelmis csoportomra és a hozzájuk kapcsolódó “tiszteletbeli” gyv-is –inklúziós csoportra is, akik most záróvizsgáztak. Hihetetlen, hogy már két éve annak, hogy elkezdtük a közös munkát. Szinte még most is a szemem előtt van az, ahogy a 205-ös terembe bezsúfolódtunk az első tájékoztatásra. Nekem is összeszorult egy kicsit a gyomrom, hiszen az első olyan csoportom volt az egyetemen, akiknek a képzéséért, ügyes-bajos dolgaiért én voltam a felelős. Jó volt megismerni Benneteket, látni azt, hogy ki hogyan változott gondolkodásában, milyen úgy felismeréseket, utakat tettünk meg közösen. Sokfélék voltunk, de ez nagyon jó volt, hiszen mindenki a saját személyével hozzátett valamit a csoporthoz, így lettünk  igazi csoporttá, ahol voltak szakmai viták, közös kirándulások, drukkolások, szomorkodások, amikor valamelyik társnak problémája volt, de nevettünk sokat, megbontottuk egy kicsit a Kazy péntek délutáni csendjét, felkavartuk a fogadóintézmények életét. Sokat tanultam Tőletek abban, hogyan kell munka és család mellett a maximumot kihozni magából az embernek. És büszke lehettem Rátok, mert a záróvizsgán tanúságát adtátok annak, hogy az elméletben tanultakat a saját gyakorlati, sőt magánéletébe hogyan tudjátok bekapcsolni. És azt hiszem, hogy ez a legfontosabb…

image

Zseniális és elgondolkodtató :-)

2009. máj. 1.

munka ünnepe

régen jelentkeztem már, de az utóbbi hónap iszonyú zsúfolt volt. Volt olyan dolog, ami váratlanul jött közbe, betegségek meg miegyebek, meg aztán voltak azok, amik amúgyis voltak. Szóval nem volt egy unalmas hónap... De ezzel nem voltam egyedül - ez azért vigasztal :-). No de mi minden történt? Voltam Egerben, Fürstenfeldben - mind, mind szakmai programok. Az utóbbi egy nemzetközi konferencia volt, ahol Podráczky Judittal együtt dolgoztunk ki egy neveléstöris témát és - hála Szabó Gyurinak - németül adtam elő. Persze szokás szerint rájöttem arra, hogy mennyire nem tudok németül beszélni... A konferencia előtt pánikszerűen a könyvtárba beköltöztem néhány napra, hát nagyon utolsó pillanatos vagyok... No de túlvagyunk, András még meg is volt elégedve velünk, meg az egyik német professzornő a kölni egyetemről teljesen fellelkesedett a 19. századi tanítónői pályán lévő cölibátus miatt. Az volt a lényeg az egész anyagnak, hogy megnéztük, miként nőiesedik el a kisdedóvói és tanítónői pálya, milyen pro és kontra érvek jelennek meg a női tanítók és kisdedóvókkal kapcsolatban. Az, ami baromi érdekes volt, hogy felmerült a kérdés, lehet- e férjezett egy tanítónő vagy nem? A Nemzeti Nőnevelés folyóiratban elég sok írás jelent meg ezzel kapcsolatban, azokat néztem meg. Jó volt egy kicsit neveléstörténészkedni, az utóbbi években erre nem volt nagyon lehetőségem. Egy kicsit leporoltam a port a történész diplomámról :-). Amúgy Fürstenfeld nagyon helyes kis város, csak annyi volt a baj, hogy időnk nem volt arra, hogy sétáljunk, na de azért sikerült egy-két fényképet csinálni:

E két utazás mellett ment a szokásos menet: szakdolgozathegyek, most meg írom a bírálatokat, órák és egyre több kliens. Azt nem tudom, hogy most miért találnak meg ennyire bennünket, de szinte minden héten 10-15 telefon jön, hogy nem vállalunk- e még. De sajnos telt házat kell mondanunk, mert belesüllyedünk a sok dologba és a végén még annak se tudunk segíteni, akinek esetleg még tudnánk.
Amúgy a bv világ is kezd beszippantani mindenféle szempontból :-). Ezt egyáltalán nem bánom, sőt... nagy kaland ez az egész. Ha megnyerjük a pályázatot, akkor még inkább benne lesz Aszód mellett Tököl is az életemben. Most kedden voltam egy csoporttal bent, megint jól sikerült, pont belecsöppentünk a sportnapba, amiről még a bvop oldalán is lehet olvasni: itt. Hát azt hiszem, hogy nem nagyon volt még példa arra, hogy 250 férfi előtt trappoltak el a lányhallgatók, volt ám fütyülés meg taps :-). Megyünk máj. 20-án is, meg közben lesz még egy jó kis konferencia, máj. 14-én a Budapesti Fegyház szervezésében.
Biztosan sok mindent elfelejtettem, de mára ennyi telt tőlem. Holnap jön az egész nagy család :-).


2009. ápr. 14.

megvan, megvan...

mai nap gyümölcse: a pályázat úgy látszik sínen van :-) - bár ráment az egész nap, de megvan Tököl részéről is az engedély - hogy én ennek mennyire örülök :-) ennél már csak az lenne jobb dolog, hogyha még nyernénk is a pályázaton... annyira izgalmas lenne, bár kicsit öncélú a részemről, mert az a két hely lenne benne, amelyik nekem olyan sokat jelent, de jó ügyet szolgálnánk... hiszek abban, hogy a fiatalkorú bűnelkövetőkkel való bármilyen program csak jó ügy lehet, nem? :-) na akkor visszatérek a 19. századi nőneveléshez :-)))

hát ha én még egyszer

- ennyi szakdolgozót vállalok,
- pályázatírásra adom a fejemet,
- elvállalok ügyeletet,
- Ausztriába készülök egy konferenciára,
- tökéletes nagytakarítást akarok csinálni
- szuper nagynéni akarok lenni

és mindezt egyszerre a tavaszi szünetben, akkor arra kérek valakit, lőjjön le :-). Ígérem, enyhítő körülmény lesz. Ebben az egészben csak az a csúcs, hogy amúgy mindezeket ráadásul még élvezem is... na jó, a takarítást nem annyira...

2009. márc. 29.

hát tényleg nagyon eltűntem...

de... szóval megint ezer dolgot csinálok párhuzamosan, ebből adódóan legutoljára a blogírás jut eszembe. Na de most egy kicsit összekapom magamat és rövid helyzetjelentést adok. Újabb és újabb projektek, meg tervek vannak mindenféle téren: például szorosabb kapcsolat tököli bv-vel, meg újra elkezdeni az aszódi projektet, meg a rendőrségi kapcsolatok is újra előjöttek, közben Edittel tartottunk egy tréninget Tamásiban, ami több szempontból is nagyon tanulságos volt nekem. Sokat tanultam Edittől arról, hogyan is lehet a csoportot vezetni másként, meg micsoda hihetetlen kreatív ötletekkel lehet feldobni egy-egy alkalmat. Halálosan elfáradtam a 2. nap végére, de rengeteg impulzust gyűjtöttem be. Azt hiszem, nem panaszkodhatok a munkára, mert ezek a dolgok most nagyon izgalmasnak tűnnek. Élvezem is rendesen a nyüzsgést... Ja, meg közben egy rakat konferencia, amikre készülni is kellene valamikor, persze most éppen ez került leghátulra a sorba, mert ez csak április közepén lesz... szóval zajlik az élet nagyon, mit ne mondjak, azért a klienseink is rendesen ellátnak munkával minket, meg szépen lassan a szakdoli leadás is érezteti hatását. Viszont készen vagyok két tömbösített órámmal is, és megint nagyon-nagyon jó csoportjaim voltak, meg csütörtöki gyermekvédelmis csoport is remek, humorosak, kreatívak, nagyon jó kis beszélgetések vannak.
Azért jut is egy kis idő utazgatásra, pihengetésre is - hétvégén irány Eger, bár kollégákkal, de ez most nem "tanulmányi kirándulás" lesz, semmi konferencia, csak egyszerűen kikapcsolódunk, ránk fér... ja,meg úgy döntöttem, hogy minden nap egy órát adok magamnak, amikor csak és kizárólag saját dolgaimmal fogok foglalkozni, nem a számítógép előtt, hanem mondjuk egy könyvvel bebújok az ágyba - ahogy ezt ma is tettem, vagy elmegyek egyet sétálni a városba, mert hát itt a tavasz :-).
A család köszöni nagyjából jól van, a magyar egészségügyet továbbra is foglalkoztatjuk, hol kisebb, hol nagyobb intenzitással, de hát az a lényeg, hogy kézben tarthatóak a dolgok.
Kultúrára időm nem volt, bár van egy csomó kiállítás, amit megnéznék, a tavaszi szünetből egy napot szerintem erre áldozok. Végre kiolvastam a Katedrális folytatását, nekem tetszett, most meg belekezdtem egy történelmi regénybe, Castelot: Miksa és Sarolta, ezt is kb. 3 hónap alatt csak sikerül elolvasni...
Röviden és velősen ez a helyzet mostanában. Zárásként hadd tegyem be azt a zenét, amit az egyik - most új életet kezdő és nekünk búcsút mondó - kliensünk küldött át azzal, hogy ha már tanultam lovárit, akkor ismerjem is meg a cigány himnuszt.


2009. márc. 10.

Most nincs időm írni, de egy kis mese...

Meleg bolyhos mese

Írta: Claude Steiner

Fordította: Nábrády Márta

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer régen két nagyon boldog ember, úgy hívták õket, hogy Tamás és Margit. Volt nekik két gyermekük, Jancsi és Juli. Hogy megértsétek, milyen boldogok voltak, tudnotok kell, milyen is volt az élet akkoriban.

Tudjátok, azokban a boldog időkben mindenki kapott születésekor egy kis puha Bolyhos Zacskót. Ahányszor az ember belenyúlt ebbe a zacskóba, ki tudott onnan venni egy Meleg Bolyhost. A Meleg Bolyhosokra nagyon nagy szükség volt, mert ha valaki ilyen Meleg Bolyhost kapott, azon elömlött a melegség és a puhaság. Azokra az emberekre, akik nem jutottak rendszeresen Meleg Bolyhosokhoz, az a veszély leselkedett, hogy hátfájósok lesznek, ettõl összetöpörödnek és meghalnak. Azokban az időkben nagyon könnyű volt Meleg Bolyhosokat kapni. Akárhányszor az ember úgy érezte, odamehetett a másikhoz, és azt mondhatta: Szeretnék egy Meleg Bolyhost! Akkor csak benyúltál a zacskódba, és kihúztál egy Bolyhost, akkorát, amely egy kislány markában is elfér. Ahogy a Bolyhos meglátta a napvilágot, mosolyogni kezdett és nagy bozontos Meleg Bolyhossá növekedett. Akkor aztán rátetted az illető vállára, fejére vagy ölébe, és az belesimult, ráolvadt a bőrére, és egész testében jó érzéssel töltötte el. Az emberek mindig kérték egymástól a Meleg Bolyhosokat, és mivel mindig szabadon hozzájutottak, nem okozott gondot eleget kapni belőlük. Mindig tele volt velük a környék, és emiatt mindenki többnyire boldog volt és meleget és lágyságot érzett.

Egyszer egy gonosz boszorkány járt arra. Dühbe gurult, amiért mindenki olyan boldog volt, hogy senki nem vásárol nála szerelmi bájitalt és csodatévő balzsamokat. A boszorkány nagyon okos volt és egy nagyon gonosz tervet eszelt ki.

Egy szép reggelen a boszorkány odalopózott Tamáshoz, míg Margit a kislányukkal játszott, és a fülébe súgta: "Nézd csak, Tamás, látod azt a sok Bolyhost, amiket Margit ad Julinak? Tudod, ha így folytatja, végül ki fog fogyni belőlük és egy sem marad számodra." Tamás meghökkent. "Azt akarod mondani, hogy nem lesz mindannyiszor egy Meleg Bolyhos a zacskónkban, ahányszor csak belenyúlunk?" - kérdezte a boszorkánytól. "Nem bizony, egyáltalán nem - felelte a boszorkány -, és ha egyszer kifogytál, akkor annyi. Több már nem lesz." Ezzel a boszorkány kárörvendő kacajjal elszállt. Tamás szívére vette a dolgot, és elkezdte figyelni, hányszor ad Margit valaki másnak Meleg Bolyhost. Végül nagyon elkezdett aggódni és ingerült lett, mert nagyon szerette Margit Meleg Bolyhosait, és nem akart lemondani róluk. Azon kezdett gondolkodni, hogy nem helyes, ha Margit minden Meleg Bolyhosát a gyerekekre meg másokra költi. Ahányszor csak Margit valaki másnak adott egyet, Tamás elkezdett panaszkodni, és mivel Margit nagyon szerette õt, nem adott már olyan gyakran másoknak Meleg Bolyhosokat, neki tartalékolta őket.

A gyerekek látták ezt, és hamarosan megtanulták, hogy rossz dolog Meleg Bolyhosokat adni ahányszor csak kérnek minket vagy kedvünk van hozzá. Ők is nagyon elővigyázatosak lettek. Közelről figyelték szüleiket, és ahányszor csak azt érezték, hogy szüleik túl sok Meleg Bolyhost adnak másoknak, ők is ellenkezni kezdtek. Egyre inkább azon aggódtak, hogy túl sok Meleg Bolyhost adnak ki a kezükből. Bár minden alkalommal találtak egy Meleg Bolyhost, ahányszor csak belenyúltak a zacskójukba, egyre kevesebbszer nyúltak bele és egyre fösvényebbé váltak. Csakhamar az emberek észrevették a Meleg Bolyhosok hiányát, és kezdtek kevesebb melegséget és lágyságot érezni. Elkezdtek összetöpörödni, és volt, aki bizony meg is halt a Meleg Bolyhosok hiányától. Egyre többen mentek a boszorkányhoz bájitalt és balzsamot venni, habár úgy tûnt, ezek sem segítenek.

Nos, a helyzet tényleg nagyon rosszra fordult. A gonosz boszorkány nem akarta igazából, hogy az emberek meghaljanak (mert a halott emberek nem tudnak balzsamot és bájitalt venni), így hát új tervet eszelt ki. Mindenkinek adott egy zacskót, ami nagyon hasonlított a Bolyhos Zacskóhoz, csak ez a zacskó hideg volt, míg a Bolyhos Zacskó meleg. A boszorkány zacskójának belsejében Hideg Szúrósok voltak. Ezektől a Hideg Szúrósoktól az ember nem melegséget és lágyságot érzett, hanem hideget és szúrást. Viszont megóvták az embert az összetöpörödéstől. Így aztán ettől kezdve, ha valaki azt mondta: "Kérek egy Meleg Bolyhost!", az emberek, akik féltek, hogy kimerítik készleteiket, azt felelték: "Nem tudok Meleg Bolyhost adni neked, nem kérsz inkább egy Hideg Szúróst?"

Előfordult, hogy két ember találkozott, arra gondoltak, hogy Meleg Bolyhosokhoz juthatnának, de egyikük vagy másikuk meggondolta magát, és a végén Hideg Szúrósokat adtak egymásnak. Így történt, hogy míg kevesen haltak meg, sokan voltak boldogtalanok, és hidegnek és szúrósnak érezték magukat. Mielőtt a boszorkány megjelent, az emberek gyakran hárman, négyen, öten összejöttek, és sose tartották számon, ki ad Meleg Bolyhost kinek.

A boszorkány jövetele után az emberek kezdtek párokra szakadozni és Meleg Bolyhosaikat kizárólag egymás számára tartogatták. Azok, akik megfeledkeztek magukról, és egy Bolyhost adtak valaki másnak, bűntudatot éreztek, mert tudták, hogy partnerük valószínűleg megérti a veszteséget. Azoknak, akik nem találtak bőkezű partnerre, meg kellett venniük a Bolyhosokat, és hosszú órákig kellett dolgozniuk a pénzért. Egy másik dolog is történt. Néhány ember a Hideg Szúrósokat - ezek korlátlanul és szabadon beszerezhetők voltak - pelyhekkel és fehér festékkel vonva be őket, Meleg Bolyhosként adta tovább. Ezek a Meleg Bolyhosok valójában Műanyag Bolyhosok voltak, és további nehézségeket okoztak. Például két ember összejött és szabadon cserélt Műanyag Bolyhost, amitől feltehetően jól kellett volna érezzék magukat, ehelyett rossz érzéssel váltak el. Minthogy azt hitték, Meleg Bolyhosokat cserélnek, az embereket ez nagyon megzavarta, és nem jöttek rá, hogy amiatt van hideg szúrós érzésük, hogy sok Műanyag Bolyhost kaptak.

Tehát a helyzet nagyon-nagyon lehangoló volt, és mindez akkor kezdődött, mikor a boszorkány elhitette az emberekkel, hogy egy napon, mikor a legkevésbé várják, megeshet, hogy belenyúlnak Bolyhos Zacskójukba és nem találnak benne több Meleg Bolyhost.

Nemrég egy kedves, erős, telt és mosolygós asszony jött erre a boldogtalan vidékre. Úgy tűnt, nem hallott még a boszorkányról, és nem aggódott amiatt, hogy a Meleg Bolyhosok kifogyhatnak. Szabadon adta őket, még akkor is, ha nem kérték. Az emberek elnevezték Dús Asszonynak. Néhányan kifogásolták, mert arra tanította a gyerekeket, hogy nem kell félniük a Meleg Bolyhosok elfogyásától. A gyerekek nagyon szerették őt, mert jól érezték magukat körülötte. Ők maguk is elkezdtek Meleg Bolyhosokat adni, amikor csak kedvük szottyant rá.

A felnőtteket aggasztotta a dolog, és elhatározták, hogy törvényt hoznak a gyerekek védelmében, nehogy elfecséreljék Meleg Bolyhos készleteiket. A törvény bűncselekménynek minősítette, ha valaki nemtörődöm módon, engedély nélkül adja ki Meleg Bolyhosait. Sok gyerek azonban látszólag nem tudta vagy nem törődött ezzel, és a törvény ellenére folytatta Meleg Bolyhosok egymásnak adását, ahányszor csak kedve támadt és mindig, hogyha kérték rá. Minthogy nagyon-nagyon sok gyerek volt - csaknem annyi, mint felnőtt, úgy nézett ki a dolog, hogy a gyerekek rátaláltak saját útjukra.

Mostanában nehéz megmondani, mi fog történni. Vajon a törvény és a rend ereje megállítja a gyerekeket? Vagy a felnőttek is csatlakoznak majd a Dús Asszonyhoz és a gyerekekhez, és megkockáztatják, marad-e annyi Meleg Bolyhos, amennyi kell? Vajon Tamás és Margit felidézve azokat a napokat, mikor olyan boldogok voltak és a Meleg Bolyhosok korlátlanul álltak rendelkezésre, újra elkezdik szabadon osztani a Meleg olyhosokat?

A harc elterjedt a földön és valószínűleg ott is folyik, ahol te élsz. Ha akarsz - és azt remélem, hogy akarsz -, te is csatlakozhatsz hozzá azzal, hogy szabadon adod és kéred a Meleg Bolyhosokat, és hogy olyan szerető és egészséges ember vagy, amilyen csak lehetsz.

2009. febr. 8.

Szakdolgozóimnak szeretettel :-)

Nyuszika ül a fa tövében és írogat.
Arra megy a róka ésmegkérdi:
- Mit írsz nyuszika?
- Szakdolgozatot arról, hogy a kis állatok hogyan tudják megvédeni magukat a nagyvadaktól!
- Ez hülyeség! Gyere a bokorba és mutasd meg!
A róka csupa véresen jön ki, de a nyuszikának semmi baja!Arra jár a farkas is és ő is megkérdi a nyuszikát:
- Mit írsz nyuszika?
- Szakdolgozatot arról, hogy a kis állatok hogyan tudják megvédeni magukat a nagyvadaktól!
- Ez hülyeség! Gyere a bokorba és mutasd meg!
A farkas csupa véresen jön ki, de a nyuszikának semmi baja!Arra jár a medve! Megkérdi:
- Mit írsz nyuszika?
- Szakdolgozatot arról, hogy a kis állatok hogyan tudják megvédeni magukat a nagyvadaktól!
- Ez hülyeség! Gyere a bokorba és mutasd meg!A medve csupa véresen jön ki, de a nyuszikának semmi baja!Kijön utána az oroszlán és így szól:
- Látod nyuszika, nem az számít, hogy miről írsz szakdolgozatot, hanem az, hogy ki a konzulensed!

2009. febr. 2.

mindenféle

Mostanában nem nagyon írtam, mindig volt valami fontosabb vagy hát azt is mondhatom, hogy lusta disznó vagyok :-). Zsúfolt napok voltak, a folyamatos vizsgáztatás totálisan leszívta az agyamat, azzal vigasztalom magamat, hogy nemcsak az enyémet :-). Volt két börtönlátogatás, Tököl és Vác. Az előzőről már írtam, de Vácról még nem. Már több mint 30 éve Vácott élek, de még sose voltam bent a fegyházban, kifejezetten vártam ezt az alkalmat, főleg azért is, mert a börtön egyik igazgatója anyai ágon rokon volt - talán nem véletlen érdeklődésem e téma iránt? :-) Láttunk zárkát, kultúrtermet, megnéztük a Doberdóról elnevezett régi cellákat, egy csomó történeti aspektust ismerhettünk meg és persze néhány fogvatartottal is találkozhattunk. Ja és én még Marcival is beszélgethettem - hú, hát már 3 éve, hogy együtt próbálkoztunk lovári nyelvvizsgát tenni, hihetetlen. Azóta már azt is elfelejtettem, amit tudtam... (na jó, nem sokat tudtam). Érdekes volt ez a délelőtt is, és annak különösen örültem mind a két intézménylátogatásnál, hogy a ppk-s, tofk-os hallgatókon túl rendőrtisztisek is jöttek. Jó volt találkozni velük, tényleg érdeklődő, értelmes kis csoportokat vihettem, szerdán jön a következő felvonás.
Beiskolázódtam... önként és dalolva :-). Valahogy úgy éreztem, hogy meg kellene újulni, és Csernyik Ági hatása és lelkesedése is arra ösztönzött, hogy nézzem meg egy kicsit jobban a tranzakcióanalízist (Berne: Emberi játszmák stb.). Egy szombat-vasárnapi kétnapos képzéssel kezdtünk, az első nap nem igazán tetszett, azt hiszem, hogy én sem voltam ráhangolódva, elszoktam attól, hogy nem én irányítom az órát :-)... de a második nap nagyon élvezetes volt és egy csomó ötletet kaptam, no meg egy kicsit én is elkezdtem gondolkodni saját munkámról. Azt hiszem, hogy fogom folytatni, kifejezetten tetszik a téma, meg a csoport is szerintem jó kis csapat.
Még mi is volt? Ja, egy borzalmas színház is, Pápai Erika estjére mentünk el Afróval, háááát én inkább nem nyilatkozok, mindenesetre felemelő volt, amikor kiléphettem a teremből. Legközelebb tuti, hogy nem én fogok darabot választani. ÉS mielőtt elfelejteném, elmentem a Filmszemlére is, Pálos György filmjét néztem meg, amit a Belvárosi Tanodáról, Megálló Csoportról és a drogrehabról készített. Elgondolkodtató volt, talán azért is rázott meg, mert most megint van egy drogos kliensünk, aki csak csúszik, csúszik lefelé, de most úgy érzem, hogy nem tudjuk megállítani. Erre szokta mondani az Ákos, még nincs eléggé mélyen...
És zárásképpen egy könyvajánlat: Bennünk élő istennők - érdekes, jó kis önismereti olvasmány... megyek is olvasni :-)

2009. jan. 31.

:-)

Hogy örültem én ennek - köszönjük Gábor :-), folyt. köv. februártól.

2009. jan. 23.

munka + mulatás

Most éppen nagy munkában vagyok, nyakamon egy határidő, és persze csehül állok, de azért egy gyors szösszenet: nagyon érdekes anyagot találtam, a 19. századi országgyűlési naplók fent vannak az interneten, most is éppen ezeket olvasgatom, az 1908. évi Büntetőnovella vitáját. Pont arról a részről olvastam, hogy 12 vagy 14 legyen a büntethetőség életkori határa (akkor 12 év volt) - mintha mai problémákat olvasnék 19. századi retorikával. Ha lenne időm... szóval most ezzel mulatom az időmet, meg Presserrel. Tegnap voltunk a holnapi koncert főpróbáján: fantasztikus örömzenélést hallottam, hát igen, azért Presser tud valamit - nem is kis dolgot :-)


2009. jan. 21.

egy kis szakma

Hétfőn megnéztem a Kékfényt






Alapjáratban nem volt rossz - és én itt a csepeli ügyre, a fk. bűnelkövetésről szóló részre gondolok, de - kérdem én - miért nem lehetett volna figyelni arra, hogy a helyes szakkifejezéseket használjuk, hogy ma már nincs gyivi, meg állami gondozás, meg állami gondozott, meg nevelőintézet??? Ja, a javítósok között voltak ismerősök :-) hát igen, kicsi ez a világ. Ugyanerre a következtetésre jutottam ma, amikor az rtf-es hallgatókkal és ppk-s kiscsoporttal elmentünk a tököli börtönbe. Néhány ismerős arc és persze nem csak az őrzők, nevelők között, hanem az elítéltek között. Hát ettől persze nem voltam túlzottan boldog... Amúgy régen sikerült ennyire nagyon jól a börtönlátogatásunk, a kezdeti bizonytalanság után csak úgy jöttek a kérdések, hozzászólások a hallgatóktól. Meg legalább Antival is találkoztam :-). Annyira szeretem ezeket az intézménylátogatásokat, mert mindig mondanak nekem is újat, pedig már eléggé régóta járok ide-oda. Jövő héten irány Váci Fegyház, aztán újra Tököl :-)

2009. jan. 16.

Zseniális :-)

Csak a szövegére figyelj! :-)

2009. jan. 13.

elgondolkodtató...

Ezt a cikket olvastam - hát elgondolkodtatott...

2009. jan. 10.

újévi híradás

hú de régen jelentkeztem... valahogy mindig volt valami fontos, vagy olyan fáradt voltam, hogy nem volt kedvem írni. De most néhány szösszenet az elmúlt hetekről. December szokás szerint a karácsonyi rendezvények jegyében telt el, most is elég sok helyen voltam, voltak nagyon szép és persze szomorú pillanatok is. Bár őszintén szólva nem szeretem azt, hogy ennyire egy időszakra összpontosul a jótékonykodási láz, hiszen ezeknek a gyerekeknek nemcsak egy hétre van szükségük figyelemre, szeretetre.
Karácsony előtt és környékén végre sikerült mindenkivel, aki fontos nekem, találkozni. Anitával elmentünk a Budapest Bár koncertjére, jajj, milyen nagyon jó volt, hát ezek az emberek igazi örömzenélést csináltak. Ildivel meg csináltunk egy forralt boros és tócsnis esti körutat a Vörösmarty téren. Annyira jó volt most egy kicsit együttlenni a barátokkal, beszélgetni, jókat enni, na jó zabálni... Amit persze aztán folytattunk családi körben. Hát a szokásos program, nyugodt és békés szenteste és utána családi zsibongás, 10-15 fő között ingadozott a létszám olykor-olykor, csak egy kis ízelítő:


Játék, nevetés, főzés, sütés, éjszakai olvasások és a nagynéniség minden percének kiélvezése, aztán újra hozzászokni a gondolathoz, hogy korán kell kelni, elindul az új év. És elindult az új év. Nem éppen szerencsésen :-( - betegség, idegeskedés, rengeteg váratlanul jött többletmunka, sok vitás és konfliktusos helyzet, ebből eredően még több megoldatlan probléma. Na de legalább lesz mit megoldani - ezzel vigasztalom magamat.