régen jelentkeztem már, de az utóbbi hónap iszonyú zsúfolt volt. Volt olyan dolog, ami váratlanul jött közbe, betegségek meg miegyebek, meg aztán voltak azok, amik amúgyis voltak. Szóval nem volt egy unalmas hónap... De ezzel nem voltam egyedül - ez azért vigasztal :-). No de mi minden történt? Voltam Egerben, Fürstenfeldben - mind, mind szakmai programok. Az utóbbi egy nemzetközi konferencia volt, ahol Podráczky Judittal együtt dolgoztunk ki egy neveléstöris témát és - hála Szabó Gyurinak - németül adtam elő. Persze szokás szerint rájöttem arra, hogy mennyire nem tudok németül beszélni... A konferencia előtt pánikszerűen a könyvtárba beköltöztem néhány napra, hát nagyon utolsó pillanatos vagyok... No de túlvagyunk, András még meg is volt elégedve velünk, meg az egyik német professzornő a kölni egyetemről teljesen fellelkesedett a 19. századi tanítónői pályán lévő cölibátus miatt. Az volt a lényeg az egész anyagnak, hogy megnéztük, miként nőiesedik el a kisdedóvói és tanítónői pálya, milyen pro és kontra érvek jelennek meg a női tanítók és kisdedóvókkal kapcsolatban. Az, ami baromi érdekes volt, hogy felmerült a kérdés, lehet- e férjezett egy tanítónő vagy nem? A Nemzeti Nőnevelés folyóiratban elég sok írás jelent meg ezzel kapcsolatban, azokat néztem meg. Jó volt egy kicsit neveléstörténészkedni, az utóbbi években erre nem volt nagyon lehetőségem. Egy kicsit leporoltam a port a történész diplomámról :-). Amúgy Fürstenfeld nagyon helyes kis város, csak annyi volt a baj, hogy időnk nem volt arra, hogy sétáljunk, na de azért sikerült egy-két fényképet csinálni:
E két utazás mellett ment a szokásos menet: szakdolgozathegyek, most meg írom a bírálatokat, órák és egyre több kliens. Azt nem tudom, hogy most miért találnak meg ennyire bennünket, de szinte minden héten 10-15 telefon jön, hogy nem vállalunk- e még. De sajnos telt házat kell mondanunk, mert belesüllyedünk a sok dologba és a végén még annak se tudunk segíteni, akinek esetleg még tudnánk.
Amúgy a bv világ is kezd beszippantani mindenféle szempontból :-). Ezt egyáltalán nem bánom, sőt... nagy kaland ez az egész. Ha megnyerjük a pályázatot, akkor még inkább benne lesz Aszód mellett Tököl is az életemben. Most kedden voltam egy csoporttal bent, megint jól sikerült, pont belecsöppentünk a sportnapba, amiről még a bvop oldalán is lehet olvasni: itt. Hát azt hiszem, hogy nem nagyon volt még példa arra, hogy 250 férfi előtt trappoltak el a lányhallgatók, volt ám fütyülés meg taps :-). Megyünk máj. 20-án is, meg közben lesz még egy jó kis konferencia, máj. 14-én a Budapesti Fegyház szervezésében.
Biztosan sok mindent elfelejtettem, de mára ennyi telt tőlem. Holnap jön az egész nagy család :-).
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése