hú de régen jelentkeztem... valahogy mindig volt valami fontos, vagy olyan fáradt voltam, hogy nem volt kedvem írni. De most néhány szösszenet az elmúlt hetekről. December szokás szerint a karácsonyi rendezvények jegyében telt el, most is elég sok helyen voltam, voltak nagyon szép és persze szomorú pillanatok is. Bár őszintén szólva nem szeretem azt, hogy ennyire egy időszakra összpontosul a jótékonykodási láz, hiszen ezeknek a gyerekeknek nemcsak egy hétre van szükségük figyelemre, szeretetre.
Karácsony előtt és környékén végre sikerült mindenkivel, aki fontos nekem, találkozni. Anitával elmentünk a Budapest Bár koncertjére, jajj, milyen nagyon jó volt, hát ezek az emberek igazi örömzenélést csináltak. Ildivel meg csináltunk egy forralt boros és tócsnis esti körutat a Vörösmarty téren. Annyira jó volt most egy kicsit együttlenni a barátokkal, beszélgetni, jókat enni, na jó zabálni... Amit persze aztán folytattunk családi körben. Hát a szokásos program, nyugodt és békés szenteste és utána családi zsibongás, 10-15 fő között ingadozott a létszám olykor-olykor, csak egy kis ízelítő:
Játék, nevetés, főzés, sütés, éjszakai olvasások és a nagynéniség minden percének kiélvezése, aztán újra hozzászokni a gondolathoz, hogy korán kell kelni, elindul az új év. És elindult az új év. Nem éppen szerencsésen :-( - betegség, idegeskedés, rengeteg váratlanul jött többletmunka, sok vitás és konfliktusos helyzet, ebből eredően még több megoldatlan probléma. Na de legalább lesz mit megoldani - ezzel vigasztalom magamat.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése