de... szóval megint ezer dolgot csinálok párhuzamosan, ebből adódóan legutoljára a blogírás jut eszembe. Na de most egy kicsit összekapom magamat és rövid helyzetjelentést adok. Újabb és újabb projektek, meg tervek vannak mindenféle téren: például szorosabb kapcsolat tököli bv-vel, meg újra elkezdeni az aszódi projektet, meg a rendőrségi kapcsolatok is újra előjöttek, közben Edittel tartottunk egy tréninget Tamásiban, ami több szempontból is nagyon tanulságos volt nekem. Sokat tanultam Edittől arról, hogyan is lehet a csoportot vezetni másként, meg micsoda hihetetlen kreatív ötletekkel lehet feldobni egy-egy alkalmat. Halálosan elfáradtam a 2. nap végére, de rengeteg impulzust gyűjtöttem be. Azt hiszem, nem panaszkodhatok a munkára, mert ezek a dolgok most nagyon izgalmasnak tűnnek. Élvezem is rendesen a nyüzsgést... Ja, meg közben egy rakat konferencia, amikre készülni is kellene valamikor, persze most éppen ez került leghátulra a sorba, mert ez csak április közepén lesz... szóval zajlik az élet nagyon, mit ne mondjak, azért a klienseink is rendesen ellátnak munkával minket, meg szépen lassan a szakdoli leadás is érezteti hatását. Viszont készen vagyok két tömbösített órámmal is, és megint nagyon-nagyon jó csoportjaim voltak, meg csütörtöki gyermekvédelmis csoport is remek, humorosak, kreatívak, nagyon jó kis beszélgetések vannak.
Azért jut is egy kis idő utazgatásra, pihengetésre is - hétvégén irány Eger, bár kollégákkal, de ez most nem "tanulmányi kirándulás" lesz, semmi konferencia, csak egyszerűen kikapcsolódunk, ránk fér... ja,meg úgy döntöttem, hogy minden nap egy órát adok magamnak, amikor csak és kizárólag saját dolgaimmal fogok foglalkozni, nem a számítógép előtt, hanem mondjuk egy könyvvel bebújok az ágyba - ahogy ezt ma is tettem, vagy elmegyek egyet sétálni a városba, mert hát itt a tavasz :-).
A család köszöni nagyjából jól van, a magyar egészségügyet továbbra is foglalkoztatjuk, hol kisebb, hol nagyobb intenzitással, de hát az a lényeg, hogy kézben tarthatóak a dolgok.
Kultúrára időm nem volt, bár van egy csomó kiállítás, amit megnéznék, a tavaszi szünetből egy napot szerintem erre áldozok. Végre kiolvastam a Katedrális folytatását, nekem tetszett, most meg belekezdtem egy történelmi regénybe, Castelot: Miksa és Sarolta, ezt is kb. 3 hónap alatt csak sikerül elolvasni...
Röviden és velősen ez a helyzet mostanában. Zárásként hadd tegyem be azt a zenét, amit az egyik - most új életet kezdő és nekünk búcsút mondó - kliensünk küldött át azzal, hogy ha már tanultam lovárit, akkor ismerjem is meg a cigány himnuszt.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése