Hát akkor jöjjön a szokásos évi beszámoló, anélkül nincs évzárás :-). Próbáltam átgondolni, hogy mi az a 3 dolog, ami jellemezte az évemet. Az első talán legfontosabb szokás szerint a családdal való kapcsolat: mindig feltöltődést jelent velük lenni - bár most is kevésnek éreztem az együtt töltött időt, de nagyon jó volt nyáron a közös nyaralás mindkét családdal, karácsonykor a közös zenélések, játékok, születésnapokkor a koccintások, a közös főzés Judittal. Igyekeztünk minél több időt tölteni a keresztgyerekeinkkel - nagyon sok szeretetet kaptunk tőlük. Valahogy megnyugvást jelent, hogy minden betegség, szomorúság (mert sajnos azért abból ebben az évben is kijutott) ellenére egy biztos támpont, feltöltődést jelentő színtér a családom. A második dolog, ami leginkább kitöltötte a mindennapokat, az persze a munka volt. Hihetetlen feszített év volt (vagy én öregszem és kevésbé bírom már a tempót) - szinte mindig az volt az életérzésem, hogy le vagyok maradva, úszok az árral szemben, próbálom a fejemet kitartani. Hát nem mindig sikerült, de azért sok izgalmas dologban volt részem ebben az évben is szakmailag. Két kutatási projekt - Piroskának köszönhetően - szakmailag nagyon meghatározó volt idén: pont ma hajnalban sikerült az egyikre pontot tenni, a tanulmányt határidőre leadni :-). Folytatódtak a szakmailag inspiráló közös munkáink Erikával és Marcsival, illetve végre egy kicsit történészkedhettem is - a családtörténet mellett egy kis oral history kalandozásom is volt. Érdekes, izgalmas év volt az online oktatás után újra visszatérni a jelenléti oktatásban - az inspiráló csoportok mellett azért voltak kihívást jelentő pillanatok, csoportok. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz a visszarázódás - pedig nagyon sok segítséget kaptam a kollégáimtól és igen nagy örömet jelentett az, hogy a tanszékünk két olyan kollégával bővült, akik szakmailag, emberileg biztos támaszt jelentenek nekünk. Talán az egyik legfőbb kihívást az jelenti nekem a munkában, hogy képes legyek megtanulni a nemet mondani szakdolgozókra, újabb izgalmas kutatási lehetőségekre stb. - bár azt hiszem, hogy ez nem fog menni, de talán jól van ez így :-). A harmadik dolog, ami kitöltötte az évemet az az évek óta tologatott habilitáció és annak kipipálása- végre-végre sikerült megcsinálnom. Évek óta tologattam, mindig volt valami fontosabb, és most egyszer csak úgy éreztem, hogy ezt már nem lehet tovább halogatni - egyetlen nagy bánatom volt, hogy Édesapám nem érhette meg ezt.
Ha érzéseket kell megfogalmaznom, akkor talán a legelső, ami eszembe jut az a hála - nagyon sokan segítettek ebben az évben is. Leginkább a családom, a BIG FIVE baráti társaságunk, a barátaim- bár a közös utazás idén elmaradt, de hátha jövőre lesz rá lehetőségünk. A munka terén Márti, Erika, Andi(k) nélkül biztosan nem tudtam volna ép elmével néhány napot túlélni - a barátságuk, szakmai támogatásuk nagyon sokat jelent nekem, mint ahogy azok a támogatói és kedves sorok, amiket a folyamatos közlési kényszerem eredményeképpen a közösségi felületen kaptam barátaimtól, ismerőseimtől, hallgatóimtól - köszönöm ezeket a megerősítő sorokat :-)
Be kell vallanom őszintén, nagyon elfáradtam így az év végére - bár számos dolog félbemaradt, sokan várnak mindenfélével kapcsolatban visszajelzést, de azt hiszem, hogy most a pihenésnek lesz itt ideje, meg egy kis énidőnek. Aztán január 3-ától újult erővel vágjunk neki az új évnek bízva abban, hogy örömöt, egészséget, megelégedettséget, boldogságot hoz mindenkinek.
