félévkezdés

nem is emlékszem arra, hogy volt- e már ennyire pocsék a félévkezdés. Az a káosz, ami az összes munkahelyemen van, eszméletlen nagy. No de csak szépen sorjában. Szóval a dolog, ami miatt dilemmáztam, az a Rendőrtiszti Főiskola volt, végül elvállaltam, mert iszonyúan izgat a dolog szakmailag, meg ez egy átmeneti állapot lesz reményeim szerint. Ami biztos, hogy október közepéig lesznek ott óráim. Nagyon más környezet, meg kell szoknom nekem is, most még tanulom én is a helyet, de alapjáratban véve nagyon tetszik, valahogy úgy éreztem csütörtökön, az első tanítási napomon, hogy ez az én helyem lesz :-), jól fogom érezni magamat itt és hát igyekszem egy kicsit is közelebbé tenni a hallgatóknak is ezt a pedagógiát... Az rtf-es óráknak köszönhetően a többi helyen totálisan káosz uralja az óráimat, mert még utolsó pillanatban kaptam egy rakat órát a ppk-n, de nem bántam meg, mert nagyon jó kis csoportok körvonalazódnak. Az MA-sok mind estin, mind nappalin lelkes kis csapatnak tűnik, jó volt a velük együtt töltött idő, de szépen, lassan a többi csoportomat is igyekszem megismerni. Egy kicsit nehezebb a dolgom a tófk-on, mert ott egy csoport 40 fő... és ebből van nekem 4 is. Háát, ez is eléggé nagy szakmai kihívás, hogyan lehet emészthetővé tenni a neveléstörténetet ennyi embernek. A tanítás mellett egyéb dolgaim is körvonalazódtak: elbúcsúztam egy rövid időre klienseim zömétől, nagyon nem volt jó érzés, de igaza van Ákosnak, valami miatt ennek most így kell lennie. De persze követem sorsukat Ákos révén, csak most nem megyek bele annyira a terápiás, gondozási részbe. Viszont az, aminek nagyon örülök, hogy Aszódon is lett egy kis csoportunk Jutkával, filmterápiázunk minden kedden :-). Időközben megjelent az általam szerkesztett Együtt a gyermekvédelemben folyóirat első száma, és jó visszajelzést is kaptunk, dolgozunk a következőkön, meg persze a Dobbantó is megy. Hétvégén ezzel töltöttem idő nagy részét, meg a famíliával, névnapok, születésnapok - nagyon jó volt. Látható, hogy zajlik nagyon az élet, most még megy energiával is, élvezem ezeket a napokat :-), csak a barátok szorultak most egy kicsit háttérbe... Szóval röviden ennyi van velem, majd jelentkezek.

ébrenlét

A fene vinné el, nem bírok elaludni... Holnap Ákosnak átadom a kliensek jelentős részét, most már csak négy gyerekkel fogok foglalkozni, meg megmarad Aszód. El kell fogadnom magamnak is, hogy rám most más feladat vár, legalábbis egy időre. Ennyi dolog pedig nem fér már bele az életembe, bármennyire is szeretném...

káosz

Ez az egyetlen szó, ami eszembe jut a félévvel kapcsolatban. De mint tudjuk, én szeretem ezt az állapotot. Olykor-olykor kétségbeesek, de aztán talpra állok, most éppen az optimista korszakban vagyok :-))). Még mindig a dilemmázás a legfőbb tevékenységem, amikor elmeséltem az egyik nagyon jó barátomnak, hogy bizonytalan vagyok az új kihívással kapcsolatban, akkor csak annyit mondott, hogy szerintem akard. Hát nagyon adok az ő véleményére, lehet, hogy igaza van. Egy rakat dolgot azért mulasztunk el, mert gyávák vagyunk. Na és akkor most jöhetne egy kis pszichológizálás, de erről lemondok, inkább egyszer éjfél előtt kikapcsolom a gépet.