:-)

Hogy örültem én ennek - köszönjük Gábor :-), folyt. köv. februártól.

munka + mulatás

Most éppen nagy munkában vagyok, nyakamon egy határidő, és persze csehül állok, de azért egy gyors szösszenet: nagyon érdekes anyagot találtam, a 19. századi országgyűlési naplók fent vannak az interneten, most is éppen ezeket olvasgatom, az 1908. évi Büntetőnovella vitáját. Pont arról a részről olvastam, hogy 12 vagy 14 legyen a büntethetőség életkori határa (akkor 12 év volt) - mintha mai problémákat olvasnék 19. századi retorikával. Ha lenne időm... szóval most ezzel mulatom az időmet, meg Presserrel. Tegnap voltunk a holnapi koncert főpróbáján: fantasztikus örömzenélést hallottam, hát igen, azért Presser tud valamit - nem is kis dolgot :-)

egy kis szakma

Hétfőn megnéztem a Kékfényt



Alapjáratban nem volt rossz - és én itt a csepeli ügyre, a fk. bűnelkövetésről szóló részre gondolok, de - kérdem én - miért nem lehetett volna figyelni arra, hogy a helyes szakkifejezéseket használjuk, hogy ma már nincs gyivi, meg állami gondozás, meg állami gondozott, meg nevelőintézet??? Ja, a javítósok között voltak ismerősök :-) hát igen, kicsi ez a világ. Ugyanerre a következtetésre jutottam ma, amikor az rtf-es hallgatókkal és ppk-s kiscsoporttal elmentünk a tököli börtönbe. Néhány ismerős arc és persze nem csak az őrzők, nevelők között, hanem az elítéltek között. Hát ettől persze nem voltam túlzottan boldog... Amúgy régen sikerült ennyire nagyon jól a börtönlátogatásunk, a kezdeti bizonytalanság után csak úgy jöttek a kérdések, hozzászólások a hallgatóktól. Meg legalább Antival is találkoztam :-). Annyira szeretem ezeket az intézménylátogatásokat, mert mindig mondanak nekem is újat, pedig már eléggé régóta járok ide-oda. Jövő héten irány Váci Fegyház, aztán újra Tököl :-)

Zseniális :-)

Csak a szövegére figyelj! :-)

elgondolkodtató...

Ezt a cikket olvastam - hát elgondolkodtatott...

újévi híradás

hú de régen jelentkeztem... valahogy mindig volt valami fontos, vagy olyan fáradt voltam, hogy nem volt kedvem írni. De most néhány szösszenet az elmúlt hetekről. December szokás szerint a karácsonyi rendezvények jegyében telt el, most is elég sok helyen voltam, voltak nagyon szép és persze szomorú pillanatok is. Bár őszintén szólva nem szeretem azt, hogy ennyire egy időszakra összpontosul a jótékonykodási láz, hiszen ezeknek a gyerekeknek nemcsak egy hétre van szükségük figyelemre, szeretetre.

Karácsony előtt és környékén végre sikerült mindenkivel, aki fontos nekem, találkozni. Anitával elmentünk a Budapest Bár koncertjére, jajj, milyen nagyon jó volt, hát ezek az emberek igazi örömzenélést csináltak. Ildivel meg csináltunk egy forralt boros és tócsnis esti körutat a Vörösmarty téren. Annyira jó volt most egy kicsit együttlenni a barátokkal, beszélgetni, jókat enni, na jó zabálni... Amit persze aztán folytattunk családi körben. Hát a szokásos program, nyugodt és békés szenteste és utána családi zsibongás, 10-15 fő között ingadozott a létszám olykor-olykor, csak egy kis ízelítő:

Játék, nevetés, főzés, sütés, éjszakai olvasások és a nagynéniség minden percének kiélvezése, aztán újra hozzászokni a gondolathoz, hogy korán kell kelni, elindul az új év. És elindult az új év. Nem éppen szerencsésen :-( - betegség, idegeskedés, rengeteg váratlanul jött többletmunka, sok vitás és konfliktusos helyzet, ebből eredően még több megoldatlan probléma. Na de legalább lesz mit megoldani - ezzel vigasztalom magamat.