Pages

2014. dec. 29.

És megint eltelt egy év...

Pont egy éve, hogy hírt adtam magamról a blogon keresztül. Valahogy elsodornak a hétköznapok, sosincs időm arra, hogy részletesen beszámoljak mindarról, ami velem, velünk történik. Pedig történnek sok szép dolgok, kihívásokkal és néha nehézségekkel telnek napjaink, de küzdünk, dolgozunk, családozunk és ritkábban mint szeretnénk megpihenünk. 

Az, ami miatt boldog vagyok:
  • két babával gyarapodott nagy családunk: Domonkos és Bogi születése nagy öröm mindkét családnak, ismét dögönyözhetünk kicsiket, a nagyok is jó fejek - mindig rájövök arra, hogy a világ egyik legjobb dolga nagynéninek, szüleim gyerekének, testvéreim testvérének, társnak lenni. A családom stabil bástya mögöttem - hihetetlen szerencsés vagyok :-)
  • több barátomnak, rokonomnak kellett megküzdenie a rákkal - és tudnak, tudtak küzdeni :-)
  • a Magatartástudományi Tanszéken olyan kollégákra leltem, akikre számíthatok, akikkel együtt tudok dolgozni, akikkel szeretek együtt lenni, szakmailag alkotni - úgy érzem, hogy kialakult egy alkotni tudó és akaró, egymást tisztelni tudó közösség - bízom abban, hogy a jövőre ránk váró kihívásokat is gördülékenyen fogjuk venni :-)
  • bár nincs annyi időm a barátaimra, de ennek ellenére is mindig számíthatok rájuk - jó velük lenni legalább virtuálisan :-)
  • a hallgatók - nagyon sok örömöt tudnak okozni, amikor látom a sikeres záróvizsgájukat, gyakorlatukat, amikor megmutatnak valamit abból, amiben hiszek - talán nem hiába csináljuk, amit csinálunk :-)
  • több olyan kollégával, baráttal dolgoztam idén, akikkel hihetetlenül megtaláltam a közös hangot: Bartha Éva, Molnár Kata - Ti vagytok a kedvenc trénertársaim - rengeteget tanulok Tőletek :-)
  • olyan emberek vesznek körbe, akikre mindig számíthatok, akik a mindennapokat teszik könnyebbé - Kempf Kati, hát nélküle tuti, hogy nem menne a szekér előre :-)
Meghatározó szakmai élmények:
  • Szakmai konferenciák szervezése: Közszolgálat és pszichológia - az első közös szakmai konferenciánk az NKE RTK-n; Zárt ajtók - nyitott lelkek konferencia új helyszínen, idén szülővárosomban, Balassagyarmaton. Érdekes volt a helyszín módosítás, az is, hogy új témákra hívták fel a figyelmemet - ennek is köszönhető, hogy idén a fogvatartottak gyermekeinek gyűjtöttünk adományokat. Fekete Márti nélkül mindez nem ment volna - jó, hogy közösen tudtuk átadni az adományokat. 
  • Külföldi konferenciákon való részvétel: Ische konferencia a legjobb szobatárssal, baráttal Baska Gabival és a szegedi kollégákkal, Nóbik Attilával, Fizel Natasával.
  • Hazai konferencián való részvétel: igen sokat jártam-keltem, de talán a legmeghatározó a decemberi szegedi konferencia, mely Pukánszky Béla tiszteletére szerveződött. Bár én nem vagyok Pukánszky tanítvány, de mégis Béla meghatározó szakmai életemben: nemcsak azért, mert az általa írt szakirodalmak alapművek, hanem azért is, mert a doktorim opponense is Ő volt. Embersége, szakmaisága, zeneszeretete példa számomra.
  • Vezető-kiválasztásos projekt: megismerkedhettem sok rendvédelmis kollégákkal, sokat tanultam tőlük.
  • Vagyonkezelőkkel való tréning: életem talán legjobban sikerült tréningje, aminek a hatását szinte még most is érezzük trénertársammal Molnár Katával együtt. Sok meleg bolyhost kaptunk és kapunk folyamatosan :-)
  • 8. kerületi rendőrök látogatása az NKE RTK-n: sose láttam még ennyire lelkesnek őket, rengeteget tanultam ezen az alkalmon, hihetetlen fontos mindaz a tapasztalat, amit tőlük szerzek.
  • Adományosztás a tököli bv-ben: érdekes volt, hogy mi minden gyűlt össze. Voltak gáláns adományozók - hálásak vagyunk ezért, ugyanakkor szembesültem azzal is, hogy az összegyűlt ajándékok között régi, szakadt játékok, viseltes ruhák, lejárt csokik is voltak. Elgondolkodtatott, vajon mit szólna az adományozó, ha ő ilyet kapna ajándékba? De most csak a szépre emlékezünk: a fogvatartottak gyermekei kaptak plüssjátékokat, filceket, színesceruzákat, kifestőket, táskákat, sálakat, lemezeket, dvd-ket stb. A hordható ruhákat, cipőket egy gyermekjóléti szolgálathoz juttattuk el, illetve egy négygyermekes család lánygyermekei örülhettek az ajándékoknak. Minden rossz érzés ellenére az örömöm nagyobb: vannak olyan emberek, akik önzetlenül támogatják a rászorulókat és ez nagyon jó.
Az, ami miatt szomorú vagyok:
  • Idén ismét sokat jártunk különféle kórházakban - még mindig adunk munkát a magyar egészségügynek, és nagyon nem jó, amit ott látok. Fáradt személyzet, lepukkant kórtermek, hosszú sorok, néha reménytelen érzés, lehet- e itt emberhez méltóan gyógyulni?
  • Tűzoltó jelleggel működök - állandó időzavar, folyamatosan frusztráló határidők, ebből adódóan kevéssé elmélyült a munka
  • A lelkesedéssel újrakezdett német tanulás mellett nem tudtam kitartani...
  • Egyre kevesebb idő mindarra, ami fontos: család, barátok - hihetetlen türelmesek velem, kezdik megszokni, hogy alig találkozunk, de még jó, hogy van telefon, facebook...
  • Nem minden esetben hoztam jó döntéseket szakmai kérdésekben: nem tudom jól összhangba hozni a szakmai és emberi szempontokat - ezt még tanulnom kell.
Végeredményben nem volt rossz évem: van családom, munkám, amit szeretek és körbevesznek jóbarátok. Kell ennél több? Bízzunk benne, hogy legalább ilyen évet búcsúztathatok jövőre is.