Fülöp szigeteki elítéltek börtönbeli tánc rehabilitációja

majd fogok jelentkezni...

tényleg, de most be kell hoznom az elmúlt 2 hónap lemaradását, ami a konferencia miatt felhalmozódott. De addig egy cikkajánló itt.

Zárt ajtók - nyitott lelkek konferencia első felvonás

Most nincs időm részletesen írni a konferenciáról, csak néhány hír, hogy mi is történt hétfőn Tökölön:

A BVOP hírlapján olvasható ez a cikk.
A Kossuth Rádióban nyilatkoztam a konferenciáról: itt hallgatható meg
Az egyik résztvevő reflexiói pedig itt olvashatók

és majd hamarosan én is jelentkezek beszámolóval...

konferencia ezerrel

Jó régen jelentkeztem... Karácsonykor nagyüzemben családoztam, meg könyvet és tanulmányt írtam. Most pedig nagyban konferenciát szervezünk. Egyrészt tényleg annyira barom vagyok, hogy belevágtam és Németh Évit is magammal rángattam - így is mindig időhiánnyal küzdök, rengeteg munkánk van, másrészt azért nagyon is örülök ennek a kihívásnak. Érdekes tapasztalataim vannak a konferenciaszervezéssel. Csak néhány szösszenet: akiket felkértünk, azok közül mindenki INGYEN vállalta, nagy-nagy köszönet nekik - senkinek sem jutott eszébe, hogy megkérdezze mennyit fog kapni. Ez hihetetlen jó érzés volt, talán ez is mutatja, hogy mennyire sokan próbálnak tenni ezekért a fiatalokért. A másik érdekes dolog, amivel szembesültem a jelentkezési díj - nem gondoltam, hogy ennyire nagy nehézséget okoz 5000 forint kifizetése az intézményeknek. Úgy látszik, hogy nagyon nem a valóságban élek... Eléggé nehéz emiatt visszautasítani a kollégákat, de valahol muszáj megtenni, mert így nem fogjuk tudni kifizetni az ellátást (ebéd, papíráru, üdítő stb.), és az a tervünk, hogy a fennmaradó összeget a fogvatartottakra fogjuk fordítani (teljesen elfogyott a kézműves dolgokhoz szükséges eszközállomány, 10 éves számítógéppark van - stb.). Reméljük, hogy azért sikerülni fog, össze fog jönni a létszám, marad pénz a srácoknak és még inkább szakmailag is hasznos dolgok lesznek. Amúgy a szakmai programot és jelentkezési lapot itt tudjátok letölteni, ha véletlenül nem kaptátok volna meg tőlem már 100x a meghívót. És persze gyertek, nem lesz rossz, legalábbis remélem... Szóval izgalmas heteknek nézek elébe, remélem, hogy minden oké lesz, majd jelentkezek közben-közben. :-)

Meghalt Volentics Anna

Volentics Annára emlékezünk, emlékeznek itt.

Verset olvasok...

Gyermekké tettél

Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc csikorgó télen át a kín.
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.

Számban tartalak, mint kutya a kölykét
s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.
Az éveket, mik sorsom összetörték,
reám zúdítja minden pillanat.

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
Mondd, - távozzon tőlem a félelem.

Reám néztél s én mindent felejtettem.
Meghallgattál és elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;
hogy tudjak élni, halni egymagam!

Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -
magamba bújtam volna, nem lehet -
alattam kő és üresség fölöttem.
Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.

Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.

József Attila, 1936. május

Régen jelentkeztem... egy kis szakma...

Mostanában sose volt időm arra, hogy életjelet adjak magamról, talán ez is elárulja, hogy zajlanak rendesen az események. Elindult a félév, sőt már éppen a közepén tartunk: pörgés van mindenütt, a tanítóképzőn is van egy rakat órám és az egyetemen beindult 3 gyermekvédelmis képzés + az egyéb óráim - csuda jó csoportjaim vannak ismételten, ennek én nagyon örülök :-). Ja és a rendőrtisztin is van egy szabadon választandó órám. Plusz mindenféle konferenciák, tanulmánykötet szerkesztés, folyóiratszerkesztés stb. De ezek a szokásosak, viszont van néhány újdonság...
Ma voltam Tökölön, a nevelőknek képzést tartottunk és hihetetlen élmény volt. Az egyik szemem sír, a másik nevet: nevet azért, mert amit eddigis tudtam, hogy fantasztikus emberek dolgoznak, megerősödött bennem - pont most mondtam Évinek, hogy eddigis szerettem őket, de ezután már csak jobban. Ugyanakkor sír is, mert azt látom, hogy mennyire nem kapnak elismerést, segítséget munkavégzésükhöz - a leterheltség, a személyes visszajelzések hiánya, a pénztelenség, a személyi és tárgyi feltételek nem megfelelő volta - ez ma nekem egyértelműen lejött. A mostanában vetített Kékfény sorozat kifejezetten felháborít: a szenzációhajhászás, a börtönökről vetített nagyon negatív kép szerintem hihetetlen károkat okoz - értem én, hogy ez kell a népnek, de nem csak erről szól a bv. , természetesen vannak problémák, nehézségek, de azért ne feledkezzünk el arról, hogy hihetetlen emberfeletti munkát végeznek itt a kollégák szörnyű körülmények között. Ha egy kicsit jobban megismerjük ezt a világot, akkor talán megérthető, hogy miért is égnek ki és fáradnak el a kollégák... és nem igazán kapnak segítséget mindehhez. Ha másért nem, de talán a mai nap azért is fontos volt számomra, hogy láthatták a kollégák, nemcsak intézménylátogatást kérünk tőlük, hanem próbálunk adni is... remélem lesz még folytatás. Eddig inkább a javítós világra összpontosítottam, de ma egyértelművé vált számomra, hogy ez egy még elhanyagoltabb, nehezebb terület - lehet, hogy ez lesz a jövőm? Nem tudom, de a mai nap most egy kicsit felkavart: emberileg és szakmailag egyaránt...