Pages

2009. nov. 5.

Verset olvasok...

Gyermekké tettél

Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc csikorgó télen át a kín.
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.

Számban tartalak, mint kutya a kölykét
s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.
Az éveket, mik sorsom összetörték,
reám zúdítja minden pillanat.

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
Mondd, - távozzon tőlem a félelem.

Reám néztél s én mindent felejtettem.
Meghallgattál és elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;
hogy tudjak élni, halni egymagam!

Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -
magamba bújtam volna, nem lehet -
alattam kő és üresség fölöttem.
Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.

Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.

József Attila, 1936. május

2009. okt. 26.

Régen jelentkeztem... egy kis szakma...

Mostanában sose volt időm arra, hogy életjelet adjak magamról, talán ez is elárulja, hogy zajlanak rendesen az események. Elindult a félév, sőt már éppen a közepén tartunk: pörgés van mindenütt, a tanítóképzőn is van egy rakat órám és az egyetemen beindult 3 gyermekvédelmis képzés + az egyéb óráim - csuda jó csoportjaim vannak ismételten, ennek én nagyon örülök :-). Ja és a rendőrtisztin is van egy szabadon választandó órám. Plusz mindenféle konferenciák, tanulmánykötet szerkesztés, folyóiratszerkesztés stb. De ezek a szokásosak, viszont van néhány újdonság...
Ma voltam Tökölön, a nevelőknek képzést tartottunk és hihetetlen élmény volt. Az egyik szemem sír, a másik nevet: nevet azért, mert amit eddigis tudtam, hogy fantasztikus emberek dolgoznak, megerősödött bennem - pont most mondtam Évinek, hogy eddigis szerettem őket, de ezután már csak jobban. Ugyanakkor sír is, mert azt látom, hogy mennyire nem kapnak elismerést, segítséget munkavégzésükhöz - a leterheltség, a személyes visszajelzések hiánya, a pénztelenség, a személyi és tárgyi feltételek nem megfelelő volta - ez ma nekem egyértelműen lejött. A mostanában vetített Kékfény sorozat kifejezetten felháborít: a szenzációhajhászás, a börtönökről vetített nagyon negatív kép szerintem hihetetlen károkat okoz - értem én, hogy ez kell a népnek, de nem csak erről szól a bv. , természetesen vannak problémák, nehézségek, de azért ne feledkezzünk el arról, hogy hihetetlen emberfeletti munkát végeznek itt a kollégák szörnyű körülmények között. Ha egy kicsit jobban megismerjük ezt a világot, akkor talán megérthető, hogy miért is égnek ki és fáradnak el a kollégák... és nem igazán kapnak segítséget mindehhez. Ha másért nem, de talán a mai nap azért is fontos volt számomra, hogy láthatták a kollégák, nemcsak intézménylátogatást kérünk tőlük, hanem próbálunk adni is... remélem lesz még folytatás. Eddig inkább a javítós világra összpontosítottam, de ma egyértelművé vált számomra, hogy ez egy még elhanyagoltabb, nehezebb terület - lehet, hogy ez lesz a jövőm? Nem tudom, de a mai nap most egy kicsit felkavart: emberileg és szakmailag egyaránt...

2009. szept. 12.

Első hét az iskolában...

jaj, hát eléggé gázos volt és akkor most finom voltam és udvarias. Szinte sikerült az összes tanteremért felelős emberrel összeugranom, valahogy elfelejtődött nekik, hogy van egy 80 fős csoportom, de terem az nincs. Szóval kb. ilyen volt a hét, meg küzdöttünk a tantárgyak meghirdetésével, remélem legközelebb már flottabbul fog menni, volt ezzel is egy rakat idegeskednivaló. De ezektől eltekintve nem volt rossz a hét, megismertem eléggé sok új csoportot, és az első benyomásom remek. Meg egyeztettem a BRFK Bűnmegelőzési szakembereivel, és ma voltam TA-s szupervízión, ja meg a héten szinte minden estére sikerült valami programot összehozni. Szóval mozgalmas egy hét volt, holnap pedig összevont születésnapos buli lesz itthon. :-)

2009. szept. 2.

sakkozás az órákkal

na ezt csinálom már kb. 5 napja és káromkodok mint a kocsis... káosz szokás szerint, de most aztán a javából, beindultak új képzések, aminek nagyon örülök, mert gyermekvédelmis csoportok szaporodnak: lesz a tanári MA-n kétféle rendszerben tanuló csoport, meg lesz a szakvizsgás csoport. És nekik kell összehangolni az órákat sok-sok amúgyis leterhelt kollégákkal. De tényleg nagy öröm ez, szerintem ennek lesz/van haszna. Ja meg vannak az amúgyis alapjáratban meglévő óráim, ami nem kevés :-). Persze a tófk-ot nem hagytam ott, pedig nagy volt az elszántság bennem az egy évvel ezelőtti nem éppen jó hangulatú félév miatt, de aztán mégiscsak ott ragadtam. Szóval hétfőnként ott leszek, a többi napon pedig ppk orrvérzésig és néha-néha Aszód, meg Tököl és ami közbejön.
A heti 2 értekezlet után gyorsan itthon is belevágtunk egy kis munkába - szobafestés - de én tényleg nem vagyok normális... itt volt az egész nyár és most jut eszembe ezzel foglalkozni... no comment.
Dórika is iskolás lett, meg Borika bölcsis, Dani nem túl lelkesen battyogott be a 4. osztályba, Zsófi és Szabi vidáman jár óvodába, Barnika pedig Apukáját gyűri, mert Nővérem visszament dolgozni, viszont András meg otthon lesz. Nagyjából ennyi történt a családban, akiknek mondtam, hogy most jól nézzenek meg, mert ritkán leszek itthon.
A nyár utolsó napjait azért még kiélveztem én is, hihetetlen társadalmi életet éltem, és végre-végre kiolvastam egy rakat Szabó Magdát, meg egy kis Joseph Hellert. Így hát újult erővel tekinthetünk a szeptemberre :-).

2009. aug. 27.

Csönded vagyok...

2009. aug. 24.

Javítós kötet

Végre, végre készen vagyok a szerkesztéssel, pénteken viszem a kiadóhoz a kötetet, utána max. még néhány simítás, de készen vagyunk :-)))) és itt a vége a szabadságnak is, ennek már kevésbé örülök, nem tudom, hogyan fog menni a hajnali kelés... például ma reggel. No megyek is, mert Dobbantózok 9-től.

2009. aug. 20.