egy kis szakma

Hétfőn megnéztem a Kékfényt



Alapjáratban nem volt rossz - és én itt a csepeli ügyre, a fk. bűnelkövetésről szóló részre gondolok, de - kérdem én - miért nem lehetett volna figyelni arra, hogy a helyes szakkifejezéseket használjuk, hogy ma már nincs gyivi, meg állami gondozás, meg állami gondozott, meg nevelőintézet??? Ja, a javítósok között voltak ismerősök :-) hát igen, kicsi ez a világ. Ugyanerre a következtetésre jutottam ma, amikor az rtf-es hallgatókkal és ppk-s kiscsoporttal elmentünk a tököli börtönbe. Néhány ismerős arc és persze nem csak az őrzők, nevelők között, hanem az elítéltek között. Hát ettől persze nem voltam túlzottan boldog... Amúgy régen sikerült ennyire nagyon jól a börtönlátogatásunk, a kezdeti bizonytalanság után csak úgy jöttek a kérdések, hozzászólások a hallgatóktól. Meg legalább Antival is találkoztam :-). Annyira szeretem ezeket az intézménylátogatásokat, mert mindig mondanak nekem is újat, pedig már eléggé régóta járok ide-oda. Jövő héten irány Váci Fegyház, aztán újra Tököl :-)

Zseniális :-)

Csak a szövegére figyelj! :-)

elgondolkodtató...

Ezt a cikket olvastam - hát elgondolkodtatott...

újévi híradás

hú de régen jelentkeztem... valahogy mindig volt valami fontos, vagy olyan fáradt voltam, hogy nem volt kedvem írni. De most néhány szösszenet az elmúlt hetekről. December szokás szerint a karácsonyi rendezvények jegyében telt el, most is elég sok helyen voltam, voltak nagyon szép és persze szomorú pillanatok is. Bár őszintén szólva nem szeretem azt, hogy ennyire egy időszakra összpontosul a jótékonykodási láz, hiszen ezeknek a gyerekeknek nemcsak egy hétre van szükségük figyelemre, szeretetre.

Karácsony előtt és környékén végre sikerült mindenkivel, aki fontos nekem, találkozni. Anitával elmentünk a Budapest Bár koncertjére, jajj, milyen nagyon jó volt, hát ezek az emberek igazi örömzenélést csináltak. Ildivel meg csináltunk egy forralt boros és tócsnis esti körutat a Vörösmarty téren. Annyira jó volt most egy kicsit együttlenni a barátokkal, beszélgetni, jókat enni, na jó zabálni... Amit persze aztán folytattunk családi körben. Hát a szokásos program, nyugodt és békés szenteste és utána családi zsibongás, 10-15 fő között ingadozott a létszám olykor-olykor, csak egy kis ízelítő:

Játék, nevetés, főzés, sütés, éjszakai olvasások és a nagynéniség minden percének kiélvezése, aztán újra hozzászokni a gondolathoz, hogy korán kell kelni, elindul az új év. És elindult az új év. Nem éppen szerencsésen :-( - betegség, idegeskedés, rengeteg váratlanul jött többletmunka, sok vitás és konfliktusos helyzet, ebből eredően még több megoldatlan probléma. Na de legalább lesz mit megoldani - ezzel vigasztalom magamat.

ez a kedvenc Szalóki számom

dolgozatok...

ez tanári pályám mélypontja... 3 napja nevtöri dolgozatokat javítok és közel az agyvérzéshez. Tényleg van néhány nagyon jó kis munka, meg jópár olyan dolgozat, ahol legalább azt látom, hogy törekedett a szerzője sajátmaga dolgozni, foglalkozni vele, de ilyen még nem volt, hogy a 133 dolgozatból 54 internetről származott volna... főleg azért is vagyok elkeseredve ettől az egésztől, mert direkt kiemeltem, hogy mindig rákeresek az interneten. Hát ennyit a tanári hatékonyságomról... meg azért is elgondolkodtat, hogy milyen értékrendjük van a leendő óvodapedagógusoknak... persze azért nem szabad általánosítani, mert azért általában jól érzem magamat a bőrömben, meg a hallgatókkal. Na holnap szép kis hegyibeszédet fogok mondani... és majd valamikor részletesebben is jelentkezek.

mára csak ennyi :-)

Portia Nelson: Önéletrajz öt rövid fejezetben

I.
Sétálok az utcán.
Egy mély lyuk van a járdán.
Beleesem, elvesztem.
Nincs segítség.
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság kell, hogy kitaláljak.

II.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Úgy csinálok, mintha nem látnám.
Újra beleesem.
Nem tudom elhinni, hogy ugyanott vagyok.
De nem az én hibám!
Még nagyon hosszú idő telik el, míg ki tudok jönni.

III.
Ugyanazon az utcán sétálok.
Egy mély lyuk van a járdán.
Látom, hogy ott van.
Mégis beleesem... ez puszta megszokás.
A szemem nyitva van. Tudom, hol vagyok.
Az én hibám!
Azonnal kijövök.

IV.
Ugyanazon az utcán sétálok végig.
Egy mély lyuk van a járdán.
Megkerülöm.

V.
Egy másik utcán sétálok végig.