Szinte kötelességszerűen ülök le minden év december 30-án átgondolni, hogy milyen év is van mögöttünk. Ma mintha nehezebb lett volna a visszaemlékezés a jó dolgokra, pedig azért volt sok szép pillanat a 2020-as évben is - csak mintha elveszítenénk a fókusz a jó dolgokkal kapcsolatban.
A szép pillanatok közé tartoztak a családi nyaralás pillanatai - a karanténos időszakot követően fantasztikus feltöltődés volt együtt lenni Tihanyban a sógornőmmel és keresztgyerekeinkkel, vagy a Hegedűs - Lutter - Szilágyi családdal kirándulni Szágyon és környékén. Nagyon jól éreztem magamat. Talán ezért is annyira fájó, hogy idén elmaradtak a nagy közös karácsonyozások, a közös váci szüetésnapozások, a nagy családi összejövetelek - ezek persze Apu halála óta mindig kicsit fájó pillanatok is egyben, de nagyon fontosak számunkra. Ez az év volt az, amikor teljes egészében Apu nélkül voltunk, nagyon igaza van Orvos-Tóth Noéminak, hogy a gyász nem szűnt meg, csak körbenőtte az élet, de nincs nap, hogy ne jutna eszembe Édesapám. Nagyon büszke vagyok Édesanyámra, hogy ennek mentén tudja élni a mindennapjait. A 9 unokaöcs, unokahúg és keresztgyerek (no meg szüleik) hihetetlen sok örömöt hoznak az életünkbe - persze a találkozások gyakorisága csökkent az idei évben, de jó látni, ahogy rendezik, alakítják az életüket, fejlődnek, kupálódnak.
A munka terén is voltak feltöltődős pillanatok. Bár sokszor morgok, elégedetlenkedek, de irtó szerencsés vagyok, hogy azt csinálom, amit szeretek és olyan tanszéki és azon túli kollégákkal, akikre számíthatok. A távoktatás nagy kihívás volt, főleg online tréninget tartani, de megugrottuk ezt az akadályt is. Sokat tanultunk az biztos - igazi szellemi kalandozás és módszertani megújulás volt ez a néhány hónap. És persze nemcsak a kollégák, hanem a hallgatók is nagyon támogatóak voltak - szerencsés voltam, hogy olyan csoportokkal dolgozhattam, akikkel közösen megoldottuk ezt a nem is kis feladatot. Ebben az évben is sok kiváló szakdolgozat született, amik mindig megerősítenek abban, hogy mennyi remek szakember dolgozik a terepen, akik fejlődni szeretnének tovább.
Bár sok munkával járt, de azért örömmel töltött el, hogy megszerveztük és működtetjük az egyetemi hallgatók és kollégák mentálhigiénés támogatását - mert igen, mindannyiunkkal előfordulhat, hogy segítségre van szükségünk. Mint ahogy nekem is - amit akár a coach, akár az edző, akár a támogató kolléga, akár a barátok, de leginkább a család révén meg is kaptam.
Megint visszatértem egy kicsit az ELTE-re, be kell vallanom, hogy hiányzott az, hogy igazándiból pedagógiát, gyermekvédelmet tanítsak - ebben a félévre erre is sor kerülhetett. Ilyenkor mindig előjön az az identitásválságom, amivel már évtizedek óta küzdök - rendészet, gyermekvédelem, neveléstörténet? - azt hiszem, hogy túl sok minden érdekel, ezzel leginkább akkor szembesülök, amikor próbálok végre pontot tenni a habilitációs anyag végére. Bár még ez nem sikerült teljes mértékben, de most mintha egy kicsit léptem volna előre ezügyben.
A jó dolgok közé tartoznak azok a kutatások, amiket most kezdünk el, ahol csapatban fogok dolgozni és talán előrevivő dolgokat is fogunk tudni alkotni. Jó az, hogy vannak kollégák (remélem az érintettek magukra ismernek :-D), akikkel közösen tudunk gondolkodni és nem magányos harcosként küzdünk a nem is kis elvárások teljesítése és leginkább a gyermekvédelem, a rendészet érdekében. Újra részese lehettem egy kompetenciafejlesztésért dolgozó csapatnak.
Az igazi feltöltődős pillanataim a barcelonai kiruccanásunk barátainkkal, a kaposvári barátnőmmel való találkozás, vagy azok az esti BIG FIVE-s és baráti online beszélgetések, amik nélkül tuti, hogy megbolondultam volna egy-egy nehéz nap után.
Voltak - vannak nehéz napok persze. Volt/van betegség családi és baráti körben, veszítettem el olyan ismerősöket, kollégákat, barátokat, akik valamilyen szempontból meghatározóak voltak az életemben, Ezek mélyen elszomorítottak. És igen, voltak/vannak nehezen kezelhető helyzetek a munkámban, amikre nem biztos, hogy jól reagáltam, de élve Várkonyi Zsuzsa szavaival folyamatosan tanulom magamat.
Sokan támogattatok ebben az évben is, jó volt Veletek lenni akár virtuálisan, akár személyesen, és nagyon remélem, hogy most már tényleg mindannyiunknak egy szebb és örömtelibb év jön - mert megérdemeljük mindannyian :-)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése