Szép volt, jó volt - ha röviden akarom összefoglalni a 3 napot. A város valami varázslatos, nem gondoltam volna, hogy ennyire szép dolgokat fogok látni, de ... azért ott van a de. Számomra nagyon meglepő volt, hogy mennyire pénzéhesek és turistaellenesek a velenceiek, pedig belőlünk élnek. Valahogy a város hangulata nem volt túlságosan barátságos, az emberek nem, vagy alig mosolyogtak. De a látnivalók kárpótoltak mindenért :-). A sikátorok, a "wapizás", a Lidó - és még sorolhatnám tovább. Talán a legérdekesebb nekem (hogy ne hazudtoljam meg magamat) a Dózse palotában a börtönrész, a cellák mellett izgalmasak voltak azok a falfirkák, amik a 20. század elejétől kezdve maradtak fenn. Jó volt nagyon a fagyizás, a pizzázások - és minden pillanata. Sajnos azért nem sikerült teljes mértékben a kikapcsolódás, mert volt egy kis izgalom, idegeskedés az itthon maradt dolgok miatt, mert nem tudtam mindent lezárva elmenni, de végül csak megoldódott a probléma. Legközelebb okosabb leszek és minden zavaró tényezőt kiiktatok az életből.
Amúgy végre olvasok is, élvezem nagyon. Így például: Kácsor Zsolt Barbarus c. könyve, régen szórakoztam ennyit egy könyvön mint most; volt egy könnyed történelmi regény: A provence-i kisasszonyok, feledhető, de azért jó kikapcsolódás. Az elmaradhatatlan Szabó Magda, most meg Khaled Hosseini Papírsárkányok könyve van soron. Amit még mindenféleképpen el akarok olvasni: A hiúság vására, Vigaszág, Jankovics Éva: Az ötödik napon, meg egy történelmi regényt A császárné búcsúja. Ilyenkor nyáron én szinte csak és kizárólag szépirodalmat, krimit, ponyvát vagyok hajlandó olvasni. És rákaptam mostanában a dvdnézésre: Agatha Christie minden mennyiségben és közben torna - na jó, az utóbbi nem annyira aktívan és látványosan... a hatékonyságáról meg inkább nem is szólok... A héten most itthon leszek, muszáj egy időközben beérkezett munkát megcsinálni, de azért lesznek egynapos kalandok :-) például holnap okmányiroda - lejár a még szocialista címeres, keményfedelű személyigazolványom - sajnálom, mert így mindig úgy éreztem, hogy a történelem egy kis szeletkéjét hordozom magamnál a 14 éves szódásszifonos pápaszemes képemmel egyetemben.
Amúgy végre olvasok is, élvezem nagyon. Így például: Kácsor Zsolt Barbarus c. könyve, régen szórakoztam ennyit egy könyvön mint most; volt egy könnyed történelmi regény: A provence-i kisasszonyok, feledhető, de azért jó kikapcsolódás. Az elmaradhatatlan Szabó Magda, most meg Khaled Hosseini Papírsárkányok könyve van soron. Amit még mindenféleképpen el akarok olvasni: A hiúság vására, Vigaszág, Jankovics Éva: Az ötödik napon, meg egy történelmi regényt A császárné búcsúja. Ilyenkor nyáron én szinte csak és kizárólag szépirodalmat, krimit, ponyvát vagyok hajlandó olvasni. És rákaptam mostanában a dvdnézésre: Agatha Christie minden mennyiségben és közben torna - na jó, az utóbbi nem annyira aktívan és látványosan... a hatékonyságáról meg inkább nem is szólok... A héten most itthon leszek, muszáj egy időközben beérkezett munkát megcsinálni, de azért lesznek egynapos kalandok :-) például holnap okmányiroda - lejár a még szocialista címeres, keményfedelű személyigazolványom - sajnálom, mert így mindig úgy éreztem, hogy a történelem egy kis szeletkéjét hordozom magamnál a 14 éves szódásszifonos pápaszemes képemmel egyetemben.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése