sok minden

Hát ez a hét... mindenféle esemény volt: drogambulanciától kezdve az rtf-től való búcsún át a doktori avatásig. Folytassam? Ja, meg Ákos szilánkosra törte a lábát. Szóval az úgy kezdődött, hogy kedden hajnalban jött egy telefon, hogy ugyan menjek már el az egyik kliens miatt egy drogambulanciára, mert gáz van. Gáz is van a javában... de hogy ekkora, arra én sem számítottam, kerekperec kijelentette, hogy hagyjuk őt békén, ne akarjuk őt megmenteni, menjünk a magunk dolgára. Eszembe jutott Robert Lefever könyve a kényszeres segítésről és elmentem a kórházból. Így kezdődött a hét. Szerdán Ákos telefonált, hogy eltörte a lábát és hát a kliensek... egy röpke káromkodás után újabb rohanás meg egy-két színházi előadás a Kazy-ban: Kukabúvárok és Hátamon a házam - érdekes volt, főleg az első darabnál éreztem azt, mintha semmi sem változott volna. A második darab pedig azért volt fontos nekem, mert a dramaturg - Rákóczy Anita - a tanítványom volt, nagyon örültem annak, hogy így megtalálta a helyét a világban. Szerintem még fogunk róla hallani. A héten minden este a TÓFK-on voltam, gyermekvédelmis tömbösítés estis hallgatóknak, jó volt, annyira aktívak és értelmesek voltak, hogy teljes felüdülés volt.
A csütörtöki napom nagyon érdekesen alakult, egyrészről nagyon-nagyon pocsék volt, másrészről még sose kaptam ilyen visszajelzést. Az élet úgy hozta, hogy eddig tartott az rtf-es tanításom, visszaadtam igazi tulajdonosának az órákat, hiszen én csak helyettesítőként voltam ott. Nagyon sajnáltam, hogy nem fogok tovább ott tanítani, mert úgy éreztem, hogy ez az a területe a pedagógiának (rendvédelem és pedagógia), ami nagyon-nagyon érdekel, illetve a hallgatókkal is - azt gondolom - nagyon jól megtaláltam a hangot. Csütörtökön a reggeli órán elköszöntem tőlük :-( - még sose tapsoltak meg nappali tagozaton hallgatók - most ezt is megérhettem - köszönöm :-) :-) tényleg sokat tanultam mind szakmailag, mind pedig emberileg ebben a hónapban: jó volt egy kicsit más világot megismerni, jó volt egy kicsit használni a gyakorlati tapasztalataimat, jó volt együttdolgozni olyan kollégákkal, mint Csernyik Ági és Melinda, meg persze Misiről sem feledkezek el. Tőle is sokat tanultam a rendőrség és a pedagógia kapcsolatáról. Szóval nem bántam meg, hogy ide sodort az élet, de most visszatérek a klienseimhez. És ez is jó :-).
Tegnap pedig meg volt a doktori avatás, szóval ezt a projektet is lezárhatom. Íme a szűk család, hát nélkülük biztosan nem ment volna...