Amikor az ember túl van egy olyan eseményen, amibe sok energiát, szeretetet beletesz, a végén mindig egy kicsit kiürül, elfárad. Azt hiszem, hogy most én is így jártam... A múlt hét a Zárt ajtók - nyitott lelkek konferencia bűvkörében telt el, feszített volt a tempó, sok dologra kellett odafigyelni párhuzamosan, és az a két nap, ami egyrészt csodás volt nekem, másrészt pedig folyamatos izgalmi állapot, hogy minden rendben menjen, fontos esemény volt nekem. Csodás volt, mert nagyon sok kolléga szakmai és baráti támogatását élvezte a rendezvény és talán én is, jó volt látni, hogy mindannyiunknak ugyanaz a célja, hogy a társadalomban lévő nagyon negatív börtönképen és javítóintézeti képen javítsunk, megmutassuk azt, hogy az árnyoldalon túl mennyire sok szakmai tudás és szeretet van egy zárt világban, ahová a fogvatartott és nevelő ugyanúgy, de mégis egy kicsit másként be van zárva.
Érdekes volt hallgatni az előadásokat, első nap Vaskuti András beszélt a várható változásokról - talán most tudatosult bennem, hogy mekkora nagy baj is lesz az, hogyha minden bíró tárgyalhat fiatalkorúak ügyét, hogy az az 1913-ban megfogalmazott eszme, miszerint külön legyen fiatalkorúak bírósága, mert speciális tudás szükséges ehhez, egy pillanat alatt jogilag, politikailag szertefoszlik. Élveztem az előadását, bár én elfogult vagyok vele szemben, nagyon szeretem ahogy tárgyal. Ruzsonyi Péter a tőle megszokott profizmussal beszélt a nemzetközi vonatkozásokról, a csizmatáborokról, arról, hogy mennyire másként gondolkodnak nemzetközi téren a büntetés végrehajtásáról. Most először hallottam Maurer Pétert, aki igen kritikusan elemezte a bv-kben zajló oktatásügyet, azt hiszem, hogy tényleg érdemes elgondolkodni azon, vajon milyen pedagógia szükséges azoknak a fiataloknak, kevésbé fiataloknak, akik nem motiváltak a tanulásra? Valahogy nekem mindig a nevelés, a reszocializáció van az agyamba, de hála Péternek kicsit tágul a kör, és az oktatás felé is fókuszálni kell - ebben igaza van teljes mértékben. És jöttek a tököli kollégák: Varsányi Évi szerintem profi volt, logikus, érthető és talán az itt lévők számára is sok új dolgot mondott arról, hogy milyen is a hierarchia egy börtönben. Tetszett, hogy kutatnak, kérdőíveznek a kollégák, próbálják tudatosan értelmezni mindazt, ami körülveszi őket. Ez hihetetlenül fontos. Kövesdi Richárd előadása szórakoztató és látványos volt, a tetoválások voltak csütörtökön a középpontban - érdekes volt nagyon. De talán a nap csúcspontja a fogvatartottak, de inkább hadd hívjam fiataloknak, előadása: régen nevettem ekkorát a hét priuszos törpén - és közben arra gondoltam, hogyha kint marad, lehet, hogy sose lett volna lehetősége 150 ember előtt színdarabban játszani... Csak jó valamire a börtön? - bár kicsit nagy az ár... Délután pedig jöttek a szekciók - mindig sajnálom, hogy az ember nem lehet egyszerre több helyen, pedig... Most csak egy szekcióról tudok beszámolni: Gyurnik Marcsival együtt vezettük a Mindennapok a börtönben szekciót, és még két kolléga, Istvánov Szilvi (amúgy ő készítette fel a fiatalokat a színdarabra) és Kuncsák Meli csatlakozott hozzánk. Rengeteg kérdés, hozzászólás jött a résztvevőktől, gyorsan begyűjtöttem két meghívást, a Debreceni Javítóintézetbe és a Kecskeméti BV-be :-). Nagyon tetszett az a kollégákban, hogy a tabutémákat is megemlítették, de nem szenzációhajhászás módjára - érett, szakmai gondolatok hangzottak el. Legalábbis én úgy éreztem. A nap végén volt lehetőség intézménylátogatásra, sok-sok kolléga segítségével csoportokban járhatták be az intézményt - talán ez is fontos élményt, benyomásokat hozhatott a vendégeknek. Mi pedig készültünk elő a következő napra, de arról egy kicsit később...
Érdekes volt hallgatni az előadásokat, első nap Vaskuti András beszélt a várható változásokról - talán most tudatosult bennem, hogy mekkora nagy baj is lesz az, hogyha minden bíró tárgyalhat fiatalkorúak ügyét, hogy az az 1913-ban megfogalmazott eszme, miszerint külön legyen fiatalkorúak bírósága, mert speciális tudás szükséges ehhez, egy pillanat alatt jogilag, politikailag szertefoszlik. Élveztem az előadását, bár én elfogult vagyok vele szemben, nagyon szeretem ahogy tárgyal. Ruzsonyi Péter a tőle megszokott profizmussal beszélt a nemzetközi vonatkozásokról, a csizmatáborokról, arról, hogy mennyire másként gondolkodnak nemzetközi téren a büntetés végrehajtásáról. Most először hallottam Maurer Pétert, aki igen kritikusan elemezte a bv-kben zajló oktatásügyet, azt hiszem, hogy tényleg érdemes elgondolkodni azon, vajon milyen pedagógia szükséges azoknak a fiataloknak, kevésbé fiataloknak, akik nem motiváltak a tanulásra? Valahogy nekem mindig a nevelés, a reszocializáció van az agyamba, de hála Péternek kicsit tágul a kör, és az oktatás felé is fókuszálni kell - ebben igaza van teljes mértékben. És jöttek a tököli kollégák: Varsányi Évi szerintem profi volt, logikus, érthető és talán az itt lévők számára is sok új dolgot mondott arról, hogy milyen is a hierarchia egy börtönben. Tetszett, hogy kutatnak, kérdőíveznek a kollégák, próbálják tudatosan értelmezni mindazt, ami körülveszi őket. Ez hihetetlenül fontos. Kövesdi Richárd előadása szórakoztató és látványos volt, a tetoválások voltak csütörtökön a középpontban - érdekes volt nagyon. De talán a nap csúcspontja a fogvatartottak, de inkább hadd hívjam fiataloknak, előadása: régen nevettem ekkorát a hét priuszos törpén - és közben arra gondoltam, hogyha kint marad, lehet, hogy sose lett volna lehetősége 150 ember előtt színdarabban játszani... Csak jó valamire a börtön? - bár kicsit nagy az ár... Délután pedig jöttek a szekciók - mindig sajnálom, hogy az ember nem lehet egyszerre több helyen, pedig... Most csak egy szekcióról tudok beszámolni: Gyurnik Marcsival együtt vezettük a Mindennapok a börtönben szekciót, és még két kolléga, Istvánov Szilvi (amúgy ő készítette fel a fiatalokat a színdarabra) és Kuncsák Meli csatlakozott hozzánk. Rengeteg kérdés, hozzászólás jött a résztvevőktől, gyorsan begyűjtöttem két meghívást, a Debreceni Javítóintézetbe és a Kecskeméti BV-be :-). Nagyon tetszett az a kollégákban, hogy a tabutémákat is megemlítették, de nem szenzációhajhászás módjára - érett, szakmai gondolatok hangzottak el. Legalábbis én úgy éreztem. A nap végén volt lehetőség intézménylátogatásra, sok-sok kolléga segítségével csoportokban járhatták be az intézményt - talán ez is fontos élményt, benyomásokat hozhatott a vendégeknek. Mi pedig készültünk elő a következő napra, de arról egy kicsit később...
