Túl a konferencián... 2. + köszönet

És máris jön a folytatás :-)... másnap reggel igen gyűrötten, kissé hisztérikusan indítottam, mert egyik szekcióvezetőnk bedobta a törülközőt, amitől én totálisan pánikba estem. De megoldódott minden. Ez is érdekes nap volt: az agyamban az volt, hogy ennek a napnak az együttműködés köré kellene szerveződnie, ebből is adódott, hogy sokféle előadónk volt. Már a telefonbeszélgetéseink is meghatározóak voltak nekem dr. Laczkovics Mária ügyésznővel, éreztem, hogy lenyűgöző emberrel fogok megismerkedni. És mintha szívemből szólt volna: vajon miért történhet meg az, hogy a bv-kbe, javítókba kerülő gyerekek 50%-a nem kerül a gyermekvédelmi jelzőrendszer látókörébe? Hogy is működik a rendszer? - ezekre a kérdésekre már én is évek óta keresem a választ. Őszintén szólva nekem nagyon rosszak a tapasztalataim: ritkán látom azt, hogy működne a rendszer rendszerűen, inkább informális kapcsolati hálókban gondolkodhatunk, ugyanakkor döbbenten látom azt a folyamatot, hogy az iskolai gyermekvédelem támogatása helyett folyamatos megvonások vannak - hol is van ebben a történetben a gyermek mindennek felett álló érdeke? (amúgy én ezt a szlogent nagyon utálom, üres, nincs megtöltve tartalommal). És jött a következő előadónk dr. Sófi Gyula - egyszerűen zseniális és lenyűgöző volt. Hihetetlen nagy tudású szakember, aki nagy alázattal támogatja a gyermekpszichiáterek munkáját. Fliegauf Gergőt nem kell bemutatnom, nekem egyik kedvenc olvasmányom börtönblogja. Most sem csalódtam benne, nekem mindig mond újat, elgondolkodtat, egy olyan utazásra hív a börtönvilágba, amit szerintem csak ő tud és lát - tényleg igazuk van blogjának hozzászólóinak, hogy Gergő egy szakceleb. Én meg csak örülök, hogy mindig hagyja magát becserkészni. Borgulya Zolinak meg azért örültem, mert egy volt bv-s mutatta meg, hogy mit lehet tenni ezért a világért az oktatásügyért - nagyon tisztelem őt és feleségét, Zsuzsát, hogy olyan remek oktati tevékenységet végeznek, amit látok többek között Tökölön. Kicsit elcsúsztunk, így a bv-s kollégák előadása előtt ismét megnézhettük a priuszos törpéket és volt, aki ebédelt. Én meg rohangáltam :-). Megint kitettek a tököli kollégák magukért: Nagy Klári előadása a pszichoszociális körletről és a fiú verse az abc betűivel sokakat meghatott, dermedt csend volt a vers egyes sorainál - közben nekem meg azon járt az agyam, hogy mennyi tehetség van itt elzárva - mintha az első nap is erre a következtetésre jutottam. Kövesdi Ricsi szokás szerint szórakoztató előadása a börtönben zajló játékokról megmutatta azt, hogy mennyire más a benti világ és mennyire nem is játék ez a játék. Aztán irány a szekciók: bár eredetileg Gergővel lettem volna, de inkább Laczkovics Mária és Maros Mária szekciójába kacsintottam be. Kicsit elszomorodtam azon, hogy kevesen mentek a segítők segítése szekcióba, talán nem várunk segítségre? - azért ennek érdekes üzenete volt nekem. Az biztos, hogy nem a szekcióvezetőnek szólt, hiszen Szarka Attila vezényelte le a délelőttöt, nekem nagyon tetszettek átvezető gondolatai, értelmezései. Picit azt gondolom, hogy talán nem szeretünk szembesülni magunkkal - ezen talán érdemes elgondolkodni nekünk is. Topa Zoliék dinamizmusa ismét lehengerelte a résztvevőket, persze jó értelemben, Virágh Judit és Hegyi Nóra elvarázsolták a művészetterápiával a hallgatóságot és Bacsó Marika Farkas Judittal az együttműködést járták körbe. Én meg csak sajnálkoztam, hogy megint nem hallottam mindenkit. A zárógondolatoknál azt hiszem kicsit pesszimista voltam, pedig nagyon sokat adott nekem ez a konferencia mind szakmailag, mind emberileg. Szakmailag mindaz, amit hozott nekem:
- igyekszünk erősíteni az intézmények közötti együttműködéseket, ezt örömmel látom, hogy a NEFMI képviselője is támogatja
- az iskolai gyermekvédelem támogatását határozottabbá kellene tenni - bár ezen a területen minden nagyon bizonytalan. Amit tudok, hogy egyre több helyen megszűnt a félstátusz, illetve nem tudni, hogy mi lesz a sorsa a család- és gyermekvédő tanári MA-nak
- komplex bűnmegelőzési program kidolgozása szükséges - ehhez partnereink már vannak
- közösen kell pályázni, kutatni - nem tudjuk kikerülni a valódi és nem formális szakmai együttműködéseket
Ezeket egy kicsit árnyaltabban igyekszünk megfogalmazni és ennek a kriminál- és börtönpedagógiának, -pszichológiának érdekképviseletét ellátni, mert azt hiszem, hogy egyre nagyobb szükség van.
A szakmán túl nem szabad elfeledkeznem az emberi kapcsolatokról: olyan ritkán kapunk köszönetet, ezért is tartom felsorolni, hogy kik voltak azok, akik szabadidejüket, energiájukat áldozták az őrült ötletemért. Az első konferenciát Németh Évivel együtt szerveztük, az idei konferencia fő szervezését a BV részéről Gyurnik Marika és Komáromi Évi végezte el. Néha döbbenetes volt nekem, hogy mennyire ugyanúgy gondolkodunk Marikával, Évi pedig biztos és nem utolsósorban türelmes támasz volt a technikai részekben. De azért a mi részünk is képviseltette magát a szervezésben, kedvenc szobatársam, barátkozóm Baska Gabi, Kempf Kati - akit szerintem klónozni kellene - szokás szerint fantasztikus volt és a hallgatóim is. Voltak közöttük régi motorosok is, Nóra, Helga, Dorka, de a kriminálpedagógiai csoportom is kivette a részét a munkából - nagyon nagy köszönet illeti őket, hiszen mindenféle ellenszolgáltatás nélkül vállalták, hogy két-három-négy napon keresztül dolgoznak. Hálás vagyok a bv-s kollégáknak is, akik rengeteget dolgoztak a büfénél (bár jelzem, hogy kávét nem kaptam a cipőmbe, pedig vártam Zsuzsitól), a forgalomirányításnál, az intézménylátogatós csoportnál és még inkább azoknak, akik felvállalták, hogy előadást tartanak. Nagy büszkeséggel töltött el, hogy Varsányi Évi, Nagy Klári, Kövesdi Ricsi előadóként is remekül helyt álltak. És nagyon-nagyon hálás vagyok a plenáris előadóknak, Laczkovics Máriának, Vaskuti Andrásnak, Ruzsonyi Péternek, Fliegauf Gergelynek, Sófi Gyulának, Borgulya Zoltánnak, Maurer Péternek, szekcióvezetőinknek: Pregunné Puskás Gyöngyinek és Pekáry Lacinak, Barabás Tündének és Kovács Mihálynak, Bálint Edének és kollégájának, Bacsó Marikának és Farkas Juditnak, Laczkó Misi atyának, Gyurnik Marcsinak, Oláh Lacinak, Topa Zolinak, Keskeny Tamásnak, Maros Máriának, Szarka Attilának, aki nem csak szekciót vezetett, hanem szakmailag ötleteket adott a konferenciához. A konferenciához azért kellett egy befogadó intézmény és annak vezetőgárdája, nélkülük biztosan nem ment volna és persze ne feledkezzünk el a kis családomról sem, mert egy családi vállalkozás lett a végére: Szüleim borítékot ragasztottak, névsort készítettek, unokaöcsi és -hugi borítékolt - szóval mindenki be volt fogva. És nem utolsó sorban el kellett engem viselniük ezeken a napokon, leginkább Antinak - szerintem ez volt a legnehezebb feladat. Folyt. köv. március 19-én, amikor a februári konferenciára be nem fért kollégákat várjuk :-).