Az alábbi szöveggel tartalmilag maximálisan egyetértek, bár megfogalmazása nekem hatásvadász, talán ezért is gondolkodtam hosszasan azon, hogy aláírjam... de végül aláírtam, mert tényleg hiszek a fejlesztő értékelésben, a szakmai kommunikációnk nyitottságában és kételkedek abban, hogy ez az erős kéz politikája mind az iskolában, mind pedig a gyermekvédelemben megoldást jelentene a sok-sok problémára...
Kedves Hallgatóink! Pedagógusjelöltek, Tanárjelöltek!
Vizsgákra készülvén s az oktatási kormányzat intézkedéseiről szóló híreket is hallgatva bizonyára többükben felmerül a kérdés: mit kezdjenek azokkal a tanulmányaikkal, tanításokkal, melyeket az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar kurzusain tanultak fejlesztő értékelésről, a buktatás pszichológiai és társadalmi kockázatairól, a szöveges értékelés fontosságáról, a kompetenciák fejlesztéséről, az alaptanterv funkcióiról, a társadalmi integrációt szolgáló iskolai integrációs eljárásokról.
Megnyugtatjuk Önöket. Legjobb tudásunk szerint, a neveléssel összefüggő tudományok nemzetközi eredményeit követve állítottuk össze tanítási programjainkat, bízzanak bennünk: mindaz, amit tőlünk tanulhattak e kérdésekről: a tudományosság normái szerint vállalható tudások.
Úgy gondoljuk, képzésük során nem csupán azt az "üzenetet" próbáltuk meg közvetíteni, hogy pedagógiai nézeteiket mindig a tudományosság mércéjét követve alakítsák ki, de mindig lehetőséget adtunk a kételkedésre, a szabad gondolkodásra is - tudván, hogy növendékeik elé, növendékeik közé, kollégáik mellé állva maguknak kell helytállniuk legjobb lelkiismeretük szerint érvényes pedagógiai célok érvényesítéséért.
Szakmai hitelességünkre ezután is számíthatnak, tanácsadói-segítő szerepünk nem szűnik meg vizsgáik után.
Gondolkodjunk együtt, továbbra is közösen a nevelés, oktatás - ha úgy tetszik: az oktatáspolitika - legfontosabb kérdéseiről.
A Kazinczy utca kapui nyitva állnak
Tanáraik
Budapest, 2010. június 27.
Balázs Henrietta, Bodonyi Edit, Csereklye Erzsébet, Dömsödy Andrea, Hegedűs Judit, Heimann Lászlóné, Kálmán Orsolya, Lénárd Sándor, Nagy Ádám, Nahalka István, Szarka Emese, Szivák Judit, Tókos Katalin,Trencsényi László, Vámos Gabriella
Budapest, 2010. június 27.
3 megjegyzés:
De jó ez a levél! Emiatt a hozzáállás miatt (meg persze sokminden másért is) szerettem oda járni! :-)
Köszi szépen Lívi a kollégák nevében is! :-)
Most visszajötem, és újra elolvastam.
Megható ez a gondolkodásmód-hozzáállás! Nem tudom, van-e még egy ilyen intézmény az országban. Minden elismerésem a Tiétek, komolyan!
Megjegyzés küldése